Negyedik fejezet

Negyedik fejezet

Elérkezett a hétfő.Ben vitt el minket suliba munkába menet,és biztatott minket,hogy gyorsan be fogunk illeszkedni,mert sok a jó arc.De ugyanakkor figyelmeztetett is.
-Azért nem szabad mindenkivel szóba állni,mert veszélyes lehet!Csak azokkal álljatok szóba akik szimpatikusak!Kényszerből senkivel se barátkozzatok!
-Jó de miért?-Kérdezte Amy.
-Mert sok a narkós huligán!Na itt is vagyunk!Kiszállás hölgyeim!
-Köszi,hogy elhoztál minket Ben!Szia!
Ben csak vidáman odavetette:-Jól van!Csak okosan!
A suli hatalmas volt.Kábé kétszer akkora mint a házunk.Gyönyörű udvara volt,amiből szelíden ömlöttek ki a vidám hangok.
Egyszer csak Amy megszólalt:-Hallod ez a Ben nagyon félt minket!
-Persze,hogy félt!De ez érthető,nem?
-Ja!Csak nehogy eltúlozza!
-Szerintem nem fogja!Ja amúgy mi is volt tegnap reggel a konyhában?
-Hát..segítettem Ivannak!Miért?-Fordította el a fejét Amy.
-Ahha..segítettél?-Szóltam elmosolyodva.
-Na jó..elmondom.Úgy kezdődött,hogy reggel találkoztunk a nappaliban,amikor éppen a...
-Hagyd a rizsát!A lényeget mond!-Vágtam türelmetlenül a szavába.Erre Amy egy sóhajtás kíséretében ennyit mondott:
-Megcsókolt!
-Yes!Tudtam,hogy lesz itt valami!És,milyen volt?
-Kellemes és lágy...de amikor kezdett volna hevesebbé fajulni a helyzet,akkor... észrevettük,hogy Ben az ajtóban álldogál...
-Áuuuuuuuuuu...ciki volt mi?
-Az nem kifejezés!
Megszólalt a csengő.
-Be kéne menni!Mi az első óránk?
-Fizika a 20-as teremben.-Mondtam miközben ránéztem az órarendemre.
-Hát ez mind szép,és jó,de ebben a hatalmas épületben hogy fogjuk megtalálni a termet?Én már a kapuban eltévedek!
-Nyugi..majd legfeljebb kérünk útbaigazitást!
Hirtelen a semmiből bukkant fel két lány,és egy fiú,hogy segítsenek nekünk.Az egyik lány felém nyújtotta a kezét,és bemutatkozott.
-Helló!Wendy vagyok,ők pedig a barátaim Nancy,és Danny!
-Örvendek!Én Kira vagyok,ő pedig Amy!
-Sziasztok!-Villantotta fel zöld szemeit Danny.
-Üdv!Látom újak vagytok itt.-Mondta Nancy.
-Igen..beilleszkedni mindig a legnehezebb...
-De nélkülünk még nehezebb lenne!-Szólt vidáman Wendy.
-És,honnan jöttetek?-Kérdezte Danny.
-New Yorkból.
-Ohh,New York egy köpésre van innen.Most hol laktok?
-Hát a Newleader utca 12-ben.-Mind a hárman meglepett arccal néztek ránk.
-Az az a bazi nagy ház,az Amadeus kert közelében?-Kérdezte Wendy.
-Az,igen.Miért?Tudjátok hol van?
-Még hogy tudjuk-e?...Hah...az egész állam tudja!
-Akkor lesz kedvetek eljönni egyszer?
-Hát persze,hogy lesz!De majd akkor előbb megmutatnánk a város többi részét is!
-Hú azt nagyon megköszönnénk!
-Oksi!Amúgy milyen órátok lesz?
-Fizika.
-Az szupi!Nekünk is!
-Na jó csajok,de menjünk,ha nem akarunk elkésni!-Mondta Danny.
A fizika tanár nő külsőleg nagyon hasonlított Helen McClan-re,de amikor észrevette,hogy újak vagyunk,felszólított,és kedvesen megkért minket,hogy meséljünk egy kicsit magunkról,kiderült,hogy valójában nagyon különböznek egymástól.De hát mindig is mondták,hogy a látszat csal.
Kicsöngettek.
-Na jól van gyerekek!Vége az órának mehettek!
Valahogy rosszabbul képzeltem el az első napot,mert azt hittem,hogy senki sem fog szóba állni velünk,és minden féle pletykákat találnak ki.A szünetben kimentünk az udvarra,és három új barátunk megmutatta nekünk a suli leggyönyörűbb részét:a tetőt.Hatalmas volt,és tágas,ahol fehérre festett padok nyugtató hangulatát világította meg a napsugár.
-Ez itt a mi ,,törzs helyünk".-Mutatott rá Danny a tető sarkában lévő kanapéra.
-Ez király!-Jegyezte meg Amy.-Mindig ide jöttök?
-Igen,mert innen mindent lehet látni.-Válaszolt Wendy.
-De nem csak azért!Azért is,mert ez egy nagyon laza hely nekünk.-mondta Nancy,miközben kényelmesen leheveredett az ágyra.
-Na!Tedd csak arrább a popód!-Utasította Danny,mivel,hogy leszeretett volna ülni!
-És hagyj helyet Kiráéknak is!
-Jól van na!
-Na akkor mikor menjünk várost nézni?-Kérdezte izgatott hangon Danny.
-Hé új húsok!-Szólított meg minket egy magas,fülbevalós,szőke srác,akit két másik fickó kísért.-Gyertek inkább velünk!Sokkal érdekesebb velünk lógni,mint ezekkel a lúzerekkel!
-Kopj le Craig!-Szólt oda könnyedén Nancy.
-Bocs!Nem veled beszéltem kis cica!
És ekkor Danny hirtelen felpattant,és elkezdett vitatkozni.
-Húzd már el a beled Craig!
-Heh..inkább állj el az utamból,mielőtt letaposlak!
-Ohó!Ez már egy fokkal keményebb mint a múltkori.De sajnos nem elég erős,hogy elüldözzön engem!
-Nem félek tőled!-Mondta,miközben jó mélyen Danny szemébe nézett.
-Én sem tőletek!
-Akkor üss meg!
-Nem vagyok olyan pihent agyú narkós köcsög,aki ezt így oldaná meg!Tudod miért?Mert nekem van agyam!..Ellentétben veled!
-Vagy csak félsz!-Vetette oda szánalmas módon Craig.
-Tűnjetek el!-Mondta veszélyesen Danny.
Erre váratlanul megfordultak,és elmentek!
-Hú,ez gyorsan ment!-Szóltam meglepve.-Biztos az ilyen féléktől félt minket Ben...
-Ben az apátok...ugye?-Kérdezte kíváncsian Wendy.
-Hát...igen!Ki ez a fickó Danny?
-Ez Craig Winerham.Röviden ő a suli legnagyobb nagyszájú baromja.Csak pofázik,de nem csinál semmit.Ügyet se vess rá!
-Értem!Szóval azért ment el amikor figyelmeztetted,mert betojt tőled?
-Hát..mondhatjuk!De azért is,mert egyszer látta,hogy megvertem egy tolvajt,amikor ki akart rabolni egy idős nénit.Hát igen nem hiába jártam én hat évig karatéra...
-Jólvan Danny!Ne túlozd el a dolgokat!-Mondta,egy nagy sóhajjal a hangjában Nancy.
-Jó..én csak mondom!-Válaszolt,miközben az egyik karját áttette a vállamon.
Hirtelen nem tudtam mit csinálni,mert meglepett ez a fajta közeledés...már az első nap...
-Meg akarjátok mutatni nekünk a várost,ugye?-Szólaltam meg hirtelen.
-Igen!Nagyon örömmel!Ma nektek jó?
-Igen.Hánykor és hol?
-Hát,suli után rögtön?
-Oki!Csak akkor haza kell szólni Kellyéknek!
-Jó!Megyek felhívom!-Azzal Amy elment,hogy felhívja.
Én ottmaradtam a többiekkel beszélgetni.Kérdezgettek tőlem mindenfélét, nem tudom pontosan,hogy miket,de sosem felejtem el,Dannynek azt az aranyos pillantását,amikor érdeklődően figyelt rám.Kis idő múlva levette kezét a vállamról,és úgy figyelt tovább.
-Kelly megengedte!-Jött oda vidám arccal Amy.Én pedig erre felkeltem,megragadtam Amy karját,és odébb rántottam.
-Nekem ez nem fog menni!
-Mi nem fog menni?Kira a pasi tisztára rád van gyulladva!
-Éppen ez a baj!Elfelejtettél valamit!
-Mit?
Erre a kérdésre nagyon mérges lettem!Összehúztam a szemöldökömet, összekulcsoltam a kezem,és mérgesen néztem Amyre..mire végre kapcsolt.
-Jaaaa...hát estére hazaérünk!
-Biztos?
-Biztos!
-Hát..jólvan!-Mondtam habozva.
A padban ülve szinte észrevétlenül telt el a nap.Az utolsó óránk után a kapuban vártuk meg Wendyéket,mire egyszer csak megjelentek.
-Na indulhatunk?
-Persze!-Vágta rá Amy a határozott válszt.-De nekünk sötétedésre haza kell érnünk!
-Oké!Addigra már egész Washingtont körbejárjuk!
Így hát elindultunk.A városban úgy nyüzsögtek az emberek,akárcsak a szaporán dolgozó hangyák.Első utunk a plázába vezetett.Ez egy öt emeletes épület ami csupán egy saroknyira van a központtól.Esküszöm,ha nincsennek Wendyék,akkor talán soha nem tudjuk meg,hogy hol árulják Amerika legjobb hot-dogját,vagy,hogy melyik mozi a leglátványosabb,sőt még haza is kisértek minket.Olyan öt óra lehetett amikor a kapunkban elköszöntünk egymástól.
-Hát skacok!Nagyon köszönjük,amit értünk tettetek!
-Ugyan,nincs mit!
-Ja szívesen segítünk!
Ezek a szavak Amy,Nancy és Wendy szájából hangzottak el,miközben én Dannyvel beszélgettem pár méterrel alrább.
-Tényleg köszi,az idegenvezetést!
-Nincs mit!Érted nem volt kár!
-Ezt most vegyem bóknak?-Kérdeztem miközben belenéztem csodálatosan csillogó szemeibe.
-Annak szántam.-Mondta csábító,de ugyanakkor kisfiús hangon.
-Gyere Kira!-Szólt oda Amy.
-Hát akkor én megyek!-Mondtam,egész idő alatt Dannyre bámulva.
-Jóéjjt Kira!
-Jóéjjt Danny!
És azzal elmentek.Kelly észrevette rajtam a vidámságot,és rögtön megkérdezte:
-Már az első nap szerelmes lettél?
-Az azért nagy szó,hogy szerelmes!
-Igyekszek jó anya lenni!-Mosolyodott el.
-Hát...jól haladsz,meg kell mondanom!Ma megismertünk egy fiút,és két lányt akik nagyon kedvesek,és ma megmutatták nekünk a várost.És hát a fiú nekem..bejön...
-Igen?És hogy hívják?Jól néz ki?-Érdeklődött.
-A neve Danny Ryan.Rövid fekete haja van,kreol bőre és világoszöld szemei.
-Akkor biztos szép.-Mosolyogtam pirultan.
Felmentem a szobámba,kinyitottam az ablakot,és a hold fénye ismét szomjassá tett.Így hát kimásztam az ablakon,és elfutottam az erdőbe,hogy csillapítsam szomjamat,ami vért kivánt.Gyorsan megjártam az utam,mert az egész csupán néhány perc volt.De a lényeg az,hogy már nem voltam szomjas.
Átöltöztem pizsamára,és lementem Kellyékhez a nappaliba.
-Jóestét,Kira!-Köszönt vidáman Ben.-Kelly mondta,hogy jól érezted magad az első nap.
-Igen,így van!
-Nem vagy szomjas?
-Nem,éppen most jöttem vissza az erdőből.
-Egyedül mentél?
-Igen.
-Nagyon jó,hogy önálóan feltalálod magad!
-Köszi!
-Jössz velünk tévézni?
-Hát persze...de hol van Amy?
-Szerintem Ivannal van a szobájában.
-Ahhha...jó.
Ezek után már nem is beszéltünk többet róluk,csak órákig néztük a tévét.
Eközben Amy és lvan a szobában ,,,játszadozott".
-Elmegyek lezuhanyozni!Addig itt várj!-Utasította lvant Amy.
-lgenis!-Válaszolt nyugodt hangon lvan.
Körül-belül tíz perc elteltével az ajtóban megjelent Amy.lvan nagyon meg volt lepve a lány láttán,mivel csak fehérneműt viselt.Lassan,de biztosan közeledett a fiú felé.
lvan felállt,és megcsókolta a lány nyakát.Amy nem bírta türtőztetni a hormonjait,ezért lelökte lvant az ágyra,ráfeküdt és megcsókolta.
-Már azóta várok erre ami óta megláttalak!-Mondta halkan lvan.
-Szeretnék együtt lenni veled!-Súgta oda Amy.
-Semmi akadálya!
-Akkor hát...légy az enyém!
-Tiéd vagyok,Amy!-Szólt,miközben ölelgette a lányt.
Elkezdtek nagyon összemelegedni.Ivanon már csak egy boxer volt.
Amy adott egy gyengéd puszit a fiú arcára.
-Jó veled lenni!-Suttogta szelíden.
-Veled is!-Mondta lvan miután megcsókolta a lányt.
Majd Amy megfordult,lvan hátulról átölelte,és úgy aludtak reggelig...