Hatodik fejezet
Elérkezett a fél hat,de Danny még nem állt a kapuban.
Gondoltam,nemsokára itt lesz.És jól gondoltam.Amikor megláttam hát...hogy fejezzem ki magam..egyszóval szivdöglesztően nézett ki abban a félig kigombolt ingben,és a térdig érő fürdőnadrágban...Kicsit hátrafésülte még utolsó simitás ként a haját,és becsöngetett.Amy nyitott neki kaput,mert ő már lent volt.Én összeszedtem még a maradék cuccom,és elindultam lefelé.Amikor az ajtóhoz értem,és megpillantottam Dannyt,a szivem hirtelen nagyon hevesen kezdett el kalapálni.
-Szia Kira!-Köszönt cuki vigyorral.
-Szia Danny!
-Indulhatunk?
-Persze.Amy ti mikor jöttök?
-Mi majd egy óra múlva,mert lvannak még el kell intéznie valamit.
-Ja,oké.Akkor mi megyünk.
Azzal elindultunk.Mint úgy álltalában,most is beszélgettünk,amikor Danny egy érdekes kérdést tett fel:
-Ivan Amy barátja?
-Igen...és egyben az inasunk is...
-Pffff...Amy összejött az inasotokkal?-Nevette el magát.
-Most mit nevetsz?Éppen összeillnek!
-Jó..csak ez olyan vicces!Amúgy te iszol alkoholt?
-Nem.
-Semmit?
-Nem semmit.
-Akkor jó,mert én sem...Örülök neki!Egyszer kihasznált egy piás csaj...
-Elmondod,hogy?-Kérdeztem egy zavaró csend után.
-El!Tudod volt egyszer egy lány aki nagyon tetszett,és össze akartunk jönni,így hát elhívtam bulizni egy helyre.Én közben nem tudtam,hogy ő nagyon piás fajta.Beivott minden félét,és bűzlött az alkoholtól.Én meg,mivel nem iszom,ezért direkt undorodtam tőle,majd mi után észrevette,hogy kerülni próbálom odajött,és le akart smárolni,de nem engedtem.Erre rámorditott,és adott egy pofont.Az összes haverom látta...huh tiszta ciki volt...-Jegyezte meg nevetve.
-Heh...és utánna mi történt?
-Utána?...Utána én is lekiabáltam!Jól megmondtam neki a magamét!
-Örülök,hogy ezt megosztod velem.Felvilágosít arra,hogy milyen ne legyek.
-Neked örömmel mesélek!
Szerettem Dannyvel lenni,mert akkor tudtam,hogy ha elkezdek valamit mondani akkor nem a falnak beszélek,hanem egy értelmes emberi lénynek.Nem kellett sok,hogy odaérjünk a partra.Még alig volt ott valaki,de a zene szólt ahogy kell.
-Szia Danny haver!-Jött velünk szembe egy hosszú hajú fiú.
-Szia Leslie!
-Leslie bemutatom Kirát...és Kira ő Leslie.
-Helló-Köszöntem rá félénken.
-Szia!Kaja az asztalon,pia a hűtőben.Jó bulizást!
Nemsokkal később Amyék is megérkeztek.
Egy ideig még álltunk egy helyben,és csak a vizet néztük.Az ég narancssárga,és rózsaszín színekben pompázott,és a hold halványan vigyorgott a távoli messzeségben...Így még nem volt veszélyes.
-Leülünk valahová?-Kérdezte Danny zavartan.
-Persze!Le megyünk a partra?
-Ja...
Gyönyörű volt a naplemente,és boldogsággal töltött el az a tudat,hogy itt van mellettem egy kedves és megértő fiú...
-Kira!Gyere gyorsan!-Kiáltotta Amy.És rögtön futásnak is eredtünk.A színpadnál volt valami tömeg,ezért gondoltuk,hogy oda kell menni.Előre turakodtunk,és megláttuk,hogy egy fiú fekszik a földön.
-Kira,légyszi segits!Te értesz ehhez valamit!-Szólt Amy kétségbeesetten.
-Oké!Mi történt vele?
-Egyszerűen csak összeesett.
Mindig is érdekelt az orvostudomány,és ezért sok mindent elolvastam róla.Először is kihúztam a nyelvét a szájából,hogy nehogy hátracsússzon és megfulladjon a fiú.Azután megnéztem a púlzusát,ami nem utalt semmi jóra.Ráhelyeztem a mellkasára a két tenyeremet,és elkezdtem szímasszázst alkalmazni,hogy a szíve újra normálisan verje a saját ritmusát.Sikerrel jártam,mert a fiú kinyitotta a szemét,és ijedten rám nézett.
-Mi...mi történt?-Kérdezte sápadt arccal.
-Elájultál.Majdnem leállt a szíved.
-És...te ki vagy?
-Kira vagyok!
-Helló,én meg Nick!Te mentettél meg?
-Igen.
-Nagyon köszönöm!
-Szóra sem érdemes!
Felálltam,felsegítettem őt is,és visszaindultunk Dannyvel a parthoz,ám akkor már besötétedett felettünk az ég.
-Elmehetnénk inkább egy fedett helyre?
-Ugyan Kira,most a legszebb az ég!Gyere!
Meg akartam szólalni,de a mosolya belém fojtotta a hangokat.Nem ugyan oda mentünk ahol előbb voltunk.Ez egy sokkal gyönyörűbb hely volt,ahol le lehetett feküdni a fűbe,úgy hogy közben tisztán lásd az eget.
-Ez a kedvenc helyem!-Mondta miközben leheveredett a fűbe.
-Vannak titkaid?-Kérdeztem egy kis idő múlva.
-Hát persze!Hisz mindenkinek vannak...-rám nézett.-Mire vagy kíváncsi?
-Mit szeretnél velem megosztani?
-Bármit...
-Hallgatlak!
-Oké,de akkor te is elmondod egy titkodat!
-Rendicsek!
-Na jó...hát kiskoromban állandóan a nővérem cuccaiba bújtam,és többször is elolvastam a naplóját...
Erre elképzeltem Dannyt női ruhában,és úgy elkezdtem nevetni,hogy alig lehetett leállítani.De amikor végre abbahagytam,Danny rám nézett mosolyogva.
-Na jó,most te jössz!
-Oké...hát az otthonban volt egy nagy bernáldhegyi kutya,akit Leónak hívtak.Mindenki szerette,és amikor főzeléket kaptunk ebédre,akkor Amyvel kiöntöttük a földre a kaját,Leó pedig felnyalta...Az után kikapott,mert Helen meglátta,hogy még csöpög le a szája széléről az étel.Mindig megsajnáltuk szegényt,és bocsánat kérés képpen adtunk neki egy csomag kekszet...
-Arany élete volt akkor a kutyának,ha olyan barátja volt mint te...És mi történt Leóval?
-Hát...valaki nyitva hagyta a kaput,és kisétált...majd többet nem is jött vissza... emlékszem három hétig sirattuk.
-Ja nekem is volt egy kutyám,Roninak hivták.Sokat játszottunk...ő volt a legjobb barátom.Majd miután eltűnt,az olyan volt mintha elvesztettem volna az életem egy részét...
Örömmel hallgattam még Dannyt,de olyan dolgot tettem,amit jobb lett volna ha nem csinálok...felnéztem az égre,egyenesen a hold közepébe.
-Ömmmm...Danny...mindjárt jövök,oké?
-Jó,megvárlak!
Eddig semmi baj,mondogattam magamban,remélve azt,hogy nem lesz semmi gond a továbbiakban sem.Amikor Danny már nem látott,gyorsan futásnak eredtem a erdőbe,hogy minnél előbb túl legyek ezen az egészen.Már az erdőben voltam egy ideje,amikor végre megláttam egy őzet,ami már készült indulni...de nem lógott meg előlem.Hát igen a vámpírok gyorsak,és amit,vagy akit kinéznek maguknak vacsorára az nem tud elmenekülni.Végül is amikor végeztem vele,gyorsan futottam vissza Dannyhez.Szinte már majdnem elaludt,és ezért halkan mentem oda hozzá,de észrevette,hogy jövök és kinyitotta a szemeit.
-Helló!Merre voltál?
-Csak ki kellett mennem...
-Ja,értem...éppen nézegettem a csillagokat,amikor egyszer csak elszunnyadtam.
-Láttál valami érdekes alakot?
-Hát igen...például nézd!-Mutatott az égre.-Az ott olyan,mint kettő csillogó szempár.
-Igen látom,de nézd,ott van egy ami hasonlit egy mancsra.
-Tényleg.Honnan tudtad,hogy mit kell csinálni,azzal a fickóval amikor majdnem leállt a szive?
-Nézem a Dr.House-t...Meg néhol olvasgatok ilyen orvosos cuccokat.
-Értem.
-És...mi szeretnél lenni?
-Szeretnék nyitni egy tetováló szalont.Te?
-Nem tudom.Kiskoromban mindig is híres akartam lenni.Most meg nagyon érdekel az orvostudomány.
-Jó orvos lennél szerintem.
-Köszi!
-...Tudod a múltkor mondtam,hogy befejezzük azt amit elkezdtünk...-és egyre közelebb hajolt-Én ezt most szeretném befejezni...
Nyeltem egy mélyet.
-Én is...
Nem lehetett neki ellenállni,mert volt benne valami ami csábított engem.
Először csak egy puszit adott a számra,de amikor megérezte,hogy mennyire kívánom őt,akkor végre csinált egy olyan dolgot,amit köz néven csóknak hívnak.Az ajkai puhák voltak,akár a selyem.Teljesen átadtam magam neki.Bíztam benne.Éreztem,hogy nem fog tudni uralkodni az érzelmein,mert amilyen lágyan kezdte az elején,olyan hevesen folytatta,úgy hogy közben magához ölelt.Egyáltalán nem volt durva-az elején,utána meg már,huhuuu...azt hittem széttöri a csontjaimat-,de ettől függetlenül élveztem amit csinál.Az elején kissé remegni kezdtem, és úgy éreztem mintha egyszerre hideg lett volna...de aztán gyorsan belejöttem és minden simán ment tovább.De ez nem csupán csók volt!Ez a fiú felkeltette a bennem lakozó vad lelket is,ami már rég óta nem mutatkozott.Amikor átölelt lassan lefektetett a földre,én pedig a hangulat kedvéért lágyan megharaptam az alsó ajkát.Egy pillanatra abbahagyta,majd rám nézett,elmosolyodott,és tovább folytatta.Amikor a végére ért,megint csak bájosan mosolygott,és közben a kezét a derekamon tartotta.Nagyot sóhajtott,majd megint elővette azt a csábító macsó tekintetét.
-Ki hitte volna,hogy egy ilyen szelíd kinézetű lányból is néha előtör a vadmacska...-mondta.
-Ki hitte volna,hogy egy ilyen kedves fiú,néha nem tudja irányítani magát...-vágtam vissza.
-Ezt hogy érted?-Lepődött meg.
-Nem tudtál magadon uralkodni...
-Oh...sajnálom...-Danny arcáról hirtelen lefagyott a mosoly,és a földet bámulta szomorúan.
-Jaj...ne értsd félre!Én pont az ilyen fiúkat szeretem!Tudod,akiből néha előtör a tigris,és ösztönösen cselekszik...
És amint végigmondtam,hirtelenjében visszasuhant a szájára a mosoly,és a tekintetét visszaszegezte rám.
-Élvezem azokat az időket amikor veled vagyok,Kira!
-Ezt most csak úgy mondod...
-Nem!Valahogy amikor meglátlak,mindig ideges leszek...de amikor elkezdünk beszélgetni,és jobban megismerlek akkor...elvarázsolsz.
-Ó...hát...köszönöm!
-Ez a nem mindennapi csók után,most úgy érzem,hogy még jobban vonzódom hozzád,mint eddig!-Mondta,olyan őszintén,és olyan ártatlanul,hogy nem lehetett nem hinni neki.
-Gyakran gondolok rád,amikor nem vagy velem!-Mondtam egyenesen a szemébe.
Közelebb ült hozzám,átölelt,és megcsókolta a homlokomat,én pedig szorosan hozzábújtam.Egyikünk sem szólalt meg egy jó ideig.A szavak helyett,most a szeretet nyelvén beszéltünk.Egyszer csak simogatni kezdte a kezem,és észrevette a sebemet,amit a denevér okozott,és ami még azóta nem gyógyult be.
-Mit csináltál a kezeddel?-Kérdezte.
-Hát...megharapott egy kutya...-Hazudtam.
-Melyik kutya?
-A szomszéd idős nő palota pincsije.
-Ja,az a kis dög?
-Az...Amúgy hány óra van?-Tereltem a szót.
-Fél kilenc.Meddig maradtok?
-Tiz-tizenegyig.Megnézzük a többieket,hogy merre vannak?
-Aha,menjünk!Úgyis beszélnem kell Leslievel.
Ami engem illet,én nagyon elültem magam,de nagy nehezen,feltápászkodtam a földről.Nem számítottam arra,hogy Danny még a kezemet is megfogja.Amikor azonban bekerültünk a tömegbe,és meglátta a barátait,hirtelen elengedte a kezem,majd kaptam tőle egy puszit,és elment.
Amy,Wendy és Nancy fent táncoltak a szinpadon.Nick a DJ pult mögött állt,és keverte a zenét,a színpad mellett.Amikor meglátta,hogy éppen indulok fel a szinpadra,elővette a mikrofonját,leállitotta a zenét,és beszélni kezdett.
-Egy kis figyelmet kérek!-Majd amikor mindenki oda figyelt folytatta.-Ő itt Kira,aki a mai napon megmentette az életemet.
Erre mindenki elkezdett fütyülni,és sikoltozni,mintha valami híres sztár jött volna Washingtonba.
-És azt szerettem volna megkérdezni,hogy akarsz-e a haverom lenni Kira?
Megszeppenve álltam a színpad közepén,de végül erőt vettem magamon,és válaszoltam:
-Hát persze!Örömmel lennék a haverod,Nick!
A közönség most is ugyan úgy reagált,mint előzőleg.
-Ennek nagyon örülök!És most folytassuk a bulizást ameddig,még van bennünk szusz!
Erre én is kedvet kaptam a bulizásra,és követtem Amyék példáját.Jól kitomboltuk magunkat.Soha nem buliztam még ilyen jóízűt.Akármennyire is voltam benne a táncban,a szemem sarkából mindig odalestem Dannyékhez.
Én teljesen megbíztam a barátnőimben,de most mégsem akartam nekik elmondani azt,ami a part mellett történt.Nem azért mert nem akartam,hogy tudják,hanem egyszerűen csak nem akartam elhamarkodni a dolgot...De,hát előbb-utóbb úgyis rájöttek volna nem?Itt Washington-ban nem maradnak sokáig titokban a dolgok...
Úgy kábé egy óra hossza után teljesen készek voltunk.Félrevonultunk a bárpulthoz. Ez a buli felért egy varázsütéssel,mert mindenki aki egy kicsit nyunya természetű szokott lenni,az most úgy elengedte magát,hogy nem lehetett ráismerni.Egyszóval mindenki nagyon jól érezte magát.
Észre se vettük,hogy mennyire elmúlt az idő.Már éjfél is elmúlt.
-Jesszus Amy!Már otthon kellene lennünk!
-Ugyan Kira alig van...-ránézett az órájára.-Atya Úr Isten!Nagyon elment az idő.
Induljunk csajok!Kira te még kapard össze Dannyt!
-Oké!A kijáratnál találkozzunk!Várj!Hol van lvan?
-Ő már rég elment!
-Ja...jó!
Átfúrtam magam a vastag emberfalon,míg egyszer csak oda nem értem a fiúkhoz.
-Danny jössz?Indulni kéne!
-Persze,megyek.Sziasztok srácok!
-Sziasztok!-Végszóként odavetettem-...és Leslie!-Erre hirtelen mindnyájan rámfigyeltek.-Kössz a meghivást!Nagyon jól éreztem magam!
-Nincs mit!Máskor is gyertek!
Azzal elhúztuk a csíkot.Megfogtuk egymás kezét,hogy nehogy valamelyikünk eltévedjen az emberek közt.Odaértünk a kijárathoz,ahol a csajok már vártak minket.
Amy,Wendy és Nancy csodálkozva,de ugyan akkor mosolyogva néztek ránk.Ebben az volt a legzavaróbb,hogy nem tudtuk miért...De aztán észrevettük,hogy véletlen szerűen a kezünk még mindig össze volt kulcsolva...
Mekkora égés,mondtam magamban,gondolom mostmár biztos tudnak mindenről... Hazafelé menet sokat nevettünk...mint úgy álltalában,csak most az volt az érdekes,hogy többször hozzá tudtam szólni a témához,mint máskor.Szinte be nem állt a szám.
-Hú Kira téged tényleg feldobott ez a buli!-Mondta Nancy,örvendően.
-Aha...én is úgy gondolom,hogy ez most nagyon ott volt!De azért jól ki is fárasztott!-kifárasztott,de azt nem mondtam,hogy álmos vagyok...hát igen,hogy is lennék?
-Ja,én is totál káó vagyok!-Tette hozzá Wendy.
-De otthon vár a puha,meleg ágyikó.-Kacsintott rám Danny.
Ohhh igen..vár...de mégjobb lenne,ha te is várnál az ágyon,és a karjaidban alhatnák el,gondoltam.
-De úgyis keritünk rá sort!-Ez a gondolat,véletlenül hangos szavak formájában mutatkozott meg.
-Mire keritünk mit?-Kérdezte értelmetlenül Danny.
-Hát,ööööööö...izé...csak hangosan gondolkodtam!-Habogtam.
-Aha....jó,megesik!
Egek!...Hirtelen nagyon beindult a kis Kira fantáziája...
Aztán egész úton hazafelé azon szórakoztak,hogy mire is gondoltam akkor amikor azt mondtam:,,De úgyis keritünk rá sort"...Egyáltalán nem volt sértő ez a viccelődési forma,még akkor sem ha én voltam a forrása.
Amikor a kapunkhoz értünk,Danny odébb lökdösött,átkarolta a derekamat,és megcsókolt.Ügyet se vetett Amyékre,akik kíváncsian kukucskáltak utánunk.
-Ne haragudj...csak egyszerűen,annyira...szexi,és csábitó vagy,hogy nem lehet neked ellenállni!
-Ne,ne,ne...semmi gond!
Majd vissza mentünk Wendyékhez,akik nagyon gyanús dolgokról fecsegtek.Szinte hallani lehetett,hogy kiejtik a nevünket.Nem vettek minket észre,ezért egy ideig még hallgatóztunk.Azomban Danny megelégelte a pletykálkodást,és jól hallhatón megköszörülte a torkát.
-Na jólvan pletykafészkek,indulás!-Ezt megszokott hangnemben ejtette ki a száján.Azt hittem,kissé mérgesebb lesz.
-Hát akkor jóéjjt mindenkinek!-Mondtam,és mindenki kapott tőlem egy jóéjjt puszit.
-Sziasztok!-Köszöntek el tőlünk.
Ameddig be nem értünk a házba addig senki nem szólt egy árva szót sem. Próbáltam leplezni a jókedvemet,de nem bírtam,és egyszer csak kirobbantan kezdtem el vigyorogni.
Kellyék még nagyban tévéztek amikor beértünk.
-Sziasztok!-Köszöntek ránk.
-Mien volt?Jól éreztétek magatokat?-Kérdezte Kelly.
-Igen!-Vágtuk rá egyszerre.
-De mostmár mennénk aludni,mert nagyon fáradtak vagyunk.-Mondtam,holott egy cseppet sem voltam álmos.
-Oké jóéjjt!
-Jóéjjt!..Ben!-Fordultam vissza.-Nem baj,hogy késtünk?
-Ugyan!Az a fő,hogy jól éreztétek magatokat!
Erre mind elmosolyodtunk,és mentünk fel a szobánkba.Amikor rátettem a kezem a kilincsre,és már éppen kezdtem kinyitni az ajtót Amy megszólalt.
-Kiara Maldin!Nekem te valamit még nem mondtál el!
-Mit kellene elmondanom?-Kérdeztem,mindha nem tudnék semmiről.
-Mit csináltatok ti Dannyvel kettesben?...-Kérdezte huncut vigyorral.
-Hááááát csak...beszélgettünk...-Mondtam habogva,miközben bementem a szobámba.
-Haha...ennél azért már jobban ismerlek Kira!-Jött be utánam.
-Miért,szerinted mit csináltunk?
-Mond meg!-Csillantak fel Amy szemei.
-Majd holnap,most hagyjál aludni!-Nyúltam végig az ágyon,és úgy tettem mindha ásitanék.
-Kira,a vámpírok nem is szoktak aludni!Na!Mi volt?
-Na jó,hát...ööööööööö...megcsókolt...
-Húúúúúúúúúú...nem csalódtam benned!Hogy?
-Hát,ahogy kell!
-Nem úgy értem!Milyen volt?
-Ja...hát eleinte lágy és kellemes,aztán később nagyon beindultunk mind a ketten,és akkor vadabbá vált,de még akkor is jó volt.
-Jajj..te kis huncut...
-Na,jó mostmár tudod amit akartál.
-Aha...Na megyek,mert már tisztára kivagyok..főleg ennyi kaland után.Jóéjjt!
-Jóéjjt!
És a nap végére elgondolkodtam a mai nap eseményein:mien könnyen ment a vadászat,és mien jólesett a Danny által kapott csók.Egyszerűen nem értettem magam.Miért paráztam annyira tegnap?
De a megkönnyebbültség tükrében ott volt a csalódás is...csalódtam a megérzéseimben.
Elérkezett a fél hat,de Danny még nem állt a kapuban.
Gondoltam,nemsokára itt lesz.És jól gondoltam.Amikor megláttam hát...hogy fejezzem ki magam..egyszóval szivdöglesztően nézett ki abban a félig kigombolt ingben,és a térdig érő fürdőnadrágban...Kicsit hátrafésülte még utolsó simitás ként a haját,és becsöngetett.Amy nyitott neki kaput,mert ő már lent volt.Én összeszedtem még a maradék cuccom,és elindultam lefelé.Amikor az ajtóhoz értem,és megpillantottam Dannyt,a szivem hirtelen nagyon hevesen kezdett el kalapálni.
-Szia Kira!-Köszönt cuki vigyorral.
-Szia Danny!
-Indulhatunk?
-Persze.Amy ti mikor jöttök?
-Mi majd egy óra múlva,mert lvannak még el kell intéznie valamit.
-Ja,oké.Akkor mi megyünk.
Azzal elindultunk.Mint úgy álltalában,most is beszélgettünk,amikor Danny egy érdekes kérdést tett fel:
-Ivan Amy barátja?
-Igen...és egyben az inasunk is...
-Pffff...Amy összejött az inasotokkal?-Nevette el magát.
-Most mit nevetsz?Éppen összeillnek!
-Jó..csak ez olyan vicces!Amúgy te iszol alkoholt?
-Nem.
-Semmit?
-Nem semmit.
-Akkor jó,mert én sem...Örülök neki!Egyszer kihasznált egy piás csaj...
-Elmondod,hogy?-Kérdeztem egy zavaró csend után.
-El!Tudod volt egyszer egy lány aki nagyon tetszett,és össze akartunk jönni,így hát elhívtam bulizni egy helyre.Én közben nem tudtam,hogy ő nagyon piás fajta.Beivott minden félét,és bűzlött az alkoholtól.Én meg,mivel nem iszom,ezért direkt undorodtam tőle,majd mi után észrevette,hogy kerülni próbálom odajött,és le akart smárolni,de nem engedtem.Erre rámorditott,és adott egy pofont.Az összes haverom látta...huh tiszta ciki volt...-Jegyezte meg nevetve.
-Heh...és utánna mi történt?
-Utána?...Utána én is lekiabáltam!Jól megmondtam neki a magamét!
-Örülök,hogy ezt megosztod velem.Felvilágosít arra,hogy milyen ne legyek.
-Neked örömmel mesélek!
Szerettem Dannyvel lenni,mert akkor tudtam,hogy ha elkezdek valamit mondani akkor nem a falnak beszélek,hanem egy értelmes emberi lénynek.Nem kellett sok,hogy odaérjünk a partra.Még alig volt ott valaki,de a zene szólt ahogy kell.
-Szia Danny haver!-Jött velünk szembe egy hosszú hajú fiú.
-Szia Leslie!
-Leslie bemutatom Kirát...és Kira ő Leslie.
-Helló-Köszöntem rá félénken.
-Szia!Kaja az asztalon,pia a hűtőben.Jó bulizást!
Nemsokkal később Amyék is megérkeztek.
Egy ideig még álltunk egy helyben,és csak a vizet néztük.Az ég narancssárga,és rózsaszín színekben pompázott,és a hold halványan vigyorgott a távoli messzeségben...Így még nem volt veszélyes.
-Leülünk valahová?-Kérdezte Danny zavartan.
-Persze!Le megyünk a partra?
-Ja...
Gyönyörű volt a naplemente,és boldogsággal töltött el az a tudat,hogy itt van mellettem egy kedves és megértő fiú...
-Kira!Gyere gyorsan!-Kiáltotta Amy.És rögtön futásnak is eredtünk.A színpadnál volt valami tömeg,ezért gondoltuk,hogy oda kell menni.Előre turakodtunk,és megláttuk,hogy egy fiú fekszik a földön.
-Kira,légyszi segits!Te értesz ehhez valamit!-Szólt Amy kétségbeesetten.
-Oké!Mi történt vele?
-Egyszerűen csak összeesett.
Mindig is érdekelt az orvostudomány,és ezért sok mindent elolvastam róla.Először is kihúztam a nyelvét a szájából,hogy nehogy hátracsússzon és megfulladjon a fiú.Azután megnéztem a púlzusát,ami nem utalt semmi jóra.Ráhelyeztem a mellkasára a két tenyeremet,és elkezdtem szímasszázst alkalmazni,hogy a szíve újra normálisan verje a saját ritmusát.Sikerrel jártam,mert a fiú kinyitotta a szemét,és ijedten rám nézett.
-Mi...mi történt?-Kérdezte sápadt arccal.
-Elájultál.Majdnem leállt a szíved.
-És...te ki vagy?
-Kira vagyok!
-Helló,én meg Nick!Te mentettél meg?
-Igen.
-Nagyon köszönöm!
-Szóra sem érdemes!
Felálltam,felsegítettem őt is,és visszaindultunk Dannyvel a parthoz,ám akkor már besötétedett felettünk az ég.
-Elmehetnénk inkább egy fedett helyre?
-Ugyan Kira,most a legszebb az ég!Gyere!
Meg akartam szólalni,de a mosolya belém fojtotta a hangokat.Nem ugyan oda mentünk ahol előbb voltunk.Ez egy sokkal gyönyörűbb hely volt,ahol le lehetett feküdni a fűbe,úgy hogy közben tisztán lásd az eget.
-Ez a kedvenc helyem!-Mondta miközben leheveredett a fűbe.
-Vannak titkaid?-Kérdeztem egy kis idő múlva.
-Hát persze!Hisz mindenkinek vannak...-rám nézett.-Mire vagy kíváncsi?
-Mit szeretnél velem megosztani?
-Bármit...
-Hallgatlak!
-Oké,de akkor te is elmondod egy titkodat!
-Rendicsek!
-Na jó...hát kiskoromban állandóan a nővérem cuccaiba bújtam,és többször is elolvastam a naplóját...
Erre elképzeltem Dannyt női ruhában,és úgy elkezdtem nevetni,hogy alig lehetett leállítani.De amikor végre abbahagytam,Danny rám nézett mosolyogva.
-Na jó,most te jössz!
-Oké...hát az otthonban volt egy nagy bernáldhegyi kutya,akit Leónak hívtak.Mindenki szerette,és amikor főzeléket kaptunk ebédre,akkor Amyvel kiöntöttük a földre a kaját,Leó pedig felnyalta...Az után kikapott,mert Helen meglátta,hogy még csöpög le a szája széléről az étel.Mindig megsajnáltuk szegényt,és bocsánat kérés képpen adtunk neki egy csomag kekszet...
-Arany élete volt akkor a kutyának,ha olyan barátja volt mint te...És mi történt Leóval?
-Hát...valaki nyitva hagyta a kaput,és kisétált...majd többet nem is jött vissza... emlékszem három hétig sirattuk.
-Ja nekem is volt egy kutyám,Roninak hivták.Sokat játszottunk...ő volt a legjobb barátom.Majd miután eltűnt,az olyan volt mintha elvesztettem volna az életem egy részét...
Örömmel hallgattam még Dannyt,de olyan dolgot tettem,amit jobb lett volna ha nem csinálok...felnéztem az égre,egyenesen a hold közepébe.
-Ömmmm...Danny...mindjárt jövök,oké?
-Jó,megvárlak!
Eddig semmi baj,mondogattam magamban,remélve azt,hogy nem lesz semmi gond a továbbiakban sem.Amikor Danny már nem látott,gyorsan futásnak eredtem a erdőbe,hogy minnél előbb túl legyek ezen az egészen.Már az erdőben voltam egy ideje,amikor végre megláttam egy őzet,ami már készült indulni...de nem lógott meg előlem.Hát igen a vámpírok gyorsak,és amit,vagy akit kinéznek maguknak vacsorára az nem tud elmenekülni.Végül is amikor végeztem vele,gyorsan futottam vissza Dannyhez.Szinte már majdnem elaludt,és ezért halkan mentem oda hozzá,de észrevette,hogy jövök és kinyitotta a szemeit.
-Helló!Merre voltál?
-Csak ki kellett mennem...
-Ja,értem...éppen nézegettem a csillagokat,amikor egyszer csak elszunnyadtam.
-Láttál valami érdekes alakot?
-Hát igen...például nézd!-Mutatott az égre.-Az ott olyan,mint kettő csillogó szempár.
-Igen látom,de nézd,ott van egy ami hasonlit egy mancsra.
-Tényleg.Honnan tudtad,hogy mit kell csinálni,azzal a fickóval amikor majdnem leállt a szive?
-Nézem a Dr.House-t...Meg néhol olvasgatok ilyen orvosos cuccokat.
-Értem.
-És...mi szeretnél lenni?
-Szeretnék nyitni egy tetováló szalont.Te?
-Nem tudom.Kiskoromban mindig is híres akartam lenni.Most meg nagyon érdekel az orvostudomány.
-Jó orvos lennél szerintem.
-Köszi!
-...Tudod a múltkor mondtam,hogy befejezzük azt amit elkezdtünk...-és egyre közelebb hajolt-Én ezt most szeretném befejezni...
Nyeltem egy mélyet.
-Én is...
Nem lehetett neki ellenállni,mert volt benne valami ami csábított engem.
Először csak egy puszit adott a számra,de amikor megérezte,hogy mennyire kívánom őt,akkor végre csinált egy olyan dolgot,amit köz néven csóknak hívnak.Az ajkai puhák voltak,akár a selyem.Teljesen átadtam magam neki.Bíztam benne.Éreztem,hogy nem fog tudni uralkodni az érzelmein,mert amilyen lágyan kezdte az elején,olyan hevesen folytatta,úgy hogy közben magához ölelt.Egyáltalán nem volt durva-az elején,utána meg már,huhuuu...azt hittem széttöri a csontjaimat-,de ettől függetlenül élveztem amit csinál.Az elején kissé remegni kezdtem, és úgy éreztem mintha egyszerre hideg lett volna...de aztán gyorsan belejöttem és minden simán ment tovább.De ez nem csupán csók volt!Ez a fiú felkeltette a bennem lakozó vad lelket is,ami már rég óta nem mutatkozott.Amikor átölelt lassan lefektetett a földre,én pedig a hangulat kedvéért lágyan megharaptam az alsó ajkát.Egy pillanatra abbahagyta,majd rám nézett,elmosolyodott,és tovább folytatta.Amikor a végére ért,megint csak bájosan mosolygott,és közben a kezét a derekamon tartotta.Nagyot sóhajtott,majd megint elővette azt a csábító macsó tekintetét.
-Ki hitte volna,hogy egy ilyen szelíd kinézetű lányból is néha előtör a vadmacska...-mondta.
-Ki hitte volna,hogy egy ilyen kedves fiú,néha nem tudja irányítani magát...-vágtam vissza.
-Ezt hogy érted?-Lepődött meg.
-Nem tudtál magadon uralkodni...
-Oh...sajnálom...-Danny arcáról hirtelen lefagyott a mosoly,és a földet bámulta szomorúan.
-Jaj...ne értsd félre!Én pont az ilyen fiúkat szeretem!Tudod,akiből néha előtör a tigris,és ösztönösen cselekszik...
És amint végigmondtam,hirtelenjében visszasuhant a szájára a mosoly,és a tekintetét visszaszegezte rám.
-Élvezem azokat az időket amikor veled vagyok,Kira!
-Ezt most csak úgy mondod...
-Nem!Valahogy amikor meglátlak,mindig ideges leszek...de amikor elkezdünk beszélgetni,és jobban megismerlek akkor...elvarázsolsz.
-Ó...hát...köszönöm!
-Ez a nem mindennapi csók után,most úgy érzem,hogy még jobban vonzódom hozzád,mint eddig!-Mondta,olyan őszintén,és olyan ártatlanul,hogy nem lehetett nem hinni neki.
-Gyakran gondolok rád,amikor nem vagy velem!-Mondtam egyenesen a szemébe.
Közelebb ült hozzám,átölelt,és megcsókolta a homlokomat,én pedig szorosan hozzábújtam.Egyikünk sem szólalt meg egy jó ideig.A szavak helyett,most a szeretet nyelvén beszéltünk.Egyszer csak simogatni kezdte a kezem,és észrevette a sebemet,amit a denevér okozott,és ami még azóta nem gyógyult be.
-Mit csináltál a kezeddel?-Kérdezte.
-Hát...megharapott egy kutya...-Hazudtam.
-Melyik kutya?
-A szomszéd idős nő palota pincsije.
-Ja,az a kis dög?
-Az...Amúgy hány óra van?-Tereltem a szót.
-Fél kilenc.Meddig maradtok?
-Tiz-tizenegyig.Megnézzük a többieket,hogy merre vannak?
-Aha,menjünk!Úgyis beszélnem kell Leslievel.
Ami engem illet,én nagyon elültem magam,de nagy nehezen,feltápászkodtam a földről.Nem számítottam arra,hogy Danny még a kezemet is megfogja.Amikor azonban bekerültünk a tömegbe,és meglátta a barátait,hirtelen elengedte a kezem,majd kaptam tőle egy puszit,és elment.
Amy,Wendy és Nancy fent táncoltak a szinpadon.Nick a DJ pult mögött állt,és keverte a zenét,a színpad mellett.Amikor meglátta,hogy éppen indulok fel a szinpadra,elővette a mikrofonját,leállitotta a zenét,és beszélni kezdett.
-Egy kis figyelmet kérek!-Majd amikor mindenki oda figyelt folytatta.-Ő itt Kira,aki a mai napon megmentette az életemet.
Erre mindenki elkezdett fütyülni,és sikoltozni,mintha valami híres sztár jött volna Washingtonba.
-És azt szerettem volna megkérdezni,hogy akarsz-e a haverom lenni Kira?
Megszeppenve álltam a színpad közepén,de végül erőt vettem magamon,és válaszoltam:
-Hát persze!Örömmel lennék a haverod,Nick!
A közönség most is ugyan úgy reagált,mint előzőleg.
-Ennek nagyon örülök!És most folytassuk a bulizást ameddig,még van bennünk szusz!
Erre én is kedvet kaptam a bulizásra,és követtem Amyék példáját.Jól kitomboltuk magunkat.Soha nem buliztam még ilyen jóízűt.Akármennyire is voltam benne a táncban,a szemem sarkából mindig odalestem Dannyékhez.
Én teljesen megbíztam a barátnőimben,de most mégsem akartam nekik elmondani azt,ami a part mellett történt.Nem azért mert nem akartam,hogy tudják,hanem egyszerűen csak nem akartam elhamarkodni a dolgot...De,hát előbb-utóbb úgyis rájöttek volna nem?Itt Washington-ban nem maradnak sokáig titokban a dolgok...
Úgy kábé egy óra hossza után teljesen készek voltunk.Félrevonultunk a bárpulthoz. Ez a buli felért egy varázsütéssel,mert mindenki aki egy kicsit nyunya természetű szokott lenni,az most úgy elengedte magát,hogy nem lehetett ráismerni.Egyszóval mindenki nagyon jól érezte magát.
Észre se vettük,hogy mennyire elmúlt az idő.Már éjfél is elmúlt.
-Jesszus Amy!Már otthon kellene lennünk!
-Ugyan Kira alig van...-ránézett az órájára.-Atya Úr Isten!Nagyon elment az idő.
Induljunk csajok!Kira te még kapard össze Dannyt!
-Oké!A kijáratnál találkozzunk!Várj!Hol van lvan?
-Ő már rég elment!
-Ja...jó!
Átfúrtam magam a vastag emberfalon,míg egyszer csak oda nem értem a fiúkhoz.
-Danny jössz?Indulni kéne!
-Persze,megyek.Sziasztok srácok!
-Sziasztok!-Végszóként odavetettem-...és Leslie!-Erre hirtelen mindnyájan rámfigyeltek.-Kössz a meghivást!Nagyon jól éreztem magam!
-Nincs mit!Máskor is gyertek!
Azzal elhúztuk a csíkot.Megfogtuk egymás kezét,hogy nehogy valamelyikünk eltévedjen az emberek közt.Odaértünk a kijárathoz,ahol a csajok már vártak minket.
Amy,Wendy és Nancy csodálkozva,de ugyan akkor mosolyogva néztek ránk.Ebben az volt a legzavaróbb,hogy nem tudtuk miért...De aztán észrevettük,hogy véletlen szerűen a kezünk még mindig össze volt kulcsolva...
Mekkora égés,mondtam magamban,gondolom mostmár biztos tudnak mindenről... Hazafelé menet sokat nevettünk...mint úgy álltalában,csak most az volt az érdekes,hogy többször hozzá tudtam szólni a témához,mint máskor.Szinte be nem állt a szám.
-Hú Kira téged tényleg feldobott ez a buli!-Mondta Nancy,örvendően.
-Aha...én is úgy gondolom,hogy ez most nagyon ott volt!De azért jól ki is fárasztott!-kifárasztott,de azt nem mondtam,hogy álmos vagyok...hát igen,hogy is lennék?
-Ja,én is totál káó vagyok!-Tette hozzá Wendy.
-De otthon vár a puha,meleg ágyikó.-Kacsintott rám Danny.
Ohhh igen..vár...de mégjobb lenne,ha te is várnál az ágyon,és a karjaidban alhatnák el,gondoltam.
-De úgyis keritünk rá sort!-Ez a gondolat,véletlenül hangos szavak formájában mutatkozott meg.
-Mire keritünk mit?-Kérdezte értelmetlenül Danny.
-Hát,ööööööö...izé...csak hangosan gondolkodtam!-Habogtam.
-Aha....jó,megesik!
Egek!...Hirtelen nagyon beindult a kis Kira fantáziája...
Aztán egész úton hazafelé azon szórakoztak,hogy mire is gondoltam akkor amikor azt mondtam:,,De úgyis keritünk rá sort"...Egyáltalán nem volt sértő ez a viccelődési forma,még akkor sem ha én voltam a forrása.
Amikor a kapunkhoz értünk,Danny odébb lökdösött,átkarolta a derekamat,és megcsókolt.Ügyet se vetett Amyékre,akik kíváncsian kukucskáltak utánunk.
-Ne haragudj...csak egyszerűen,annyira...szexi,és csábitó vagy,hogy nem lehet neked ellenállni!
-Ne,ne,ne...semmi gond!
Majd vissza mentünk Wendyékhez,akik nagyon gyanús dolgokról fecsegtek.Szinte hallani lehetett,hogy kiejtik a nevünket.Nem vettek minket észre,ezért egy ideig még hallgatóztunk.Azomban Danny megelégelte a pletykálkodást,és jól hallhatón megköszörülte a torkát.
-Na jólvan pletykafészkek,indulás!-Ezt megszokott hangnemben ejtette ki a száján.Azt hittem,kissé mérgesebb lesz.
-Hát akkor jóéjjt mindenkinek!-Mondtam,és mindenki kapott tőlem egy jóéjjt puszit.
-Sziasztok!-Köszöntek el tőlünk.
Ameddig be nem értünk a házba addig senki nem szólt egy árva szót sem. Próbáltam leplezni a jókedvemet,de nem bírtam,és egyszer csak kirobbantan kezdtem el vigyorogni.
Kellyék még nagyban tévéztek amikor beértünk.
-Sziasztok!-Köszöntek ránk.
-Mien volt?Jól éreztétek magatokat?-Kérdezte Kelly.
-Igen!-Vágtuk rá egyszerre.
-De mostmár mennénk aludni,mert nagyon fáradtak vagyunk.-Mondtam,holott egy cseppet sem voltam álmos.
-Oké jóéjjt!
-Jóéjjt!..Ben!-Fordultam vissza.-Nem baj,hogy késtünk?
-Ugyan!Az a fő,hogy jól éreztétek magatokat!
Erre mind elmosolyodtunk,és mentünk fel a szobánkba.Amikor rátettem a kezem a kilincsre,és már éppen kezdtem kinyitni az ajtót Amy megszólalt.
-Kiara Maldin!Nekem te valamit még nem mondtál el!
-Mit kellene elmondanom?-Kérdeztem,mindha nem tudnék semmiről.
-Mit csináltatok ti Dannyvel kettesben?...-Kérdezte huncut vigyorral.
-Hááááát csak...beszélgettünk...-Mondtam habogva,miközben bementem a szobámba.
-Haha...ennél azért már jobban ismerlek Kira!-Jött be utánam.
-Miért,szerinted mit csináltunk?
-Mond meg!-Csillantak fel Amy szemei.
-Majd holnap,most hagyjál aludni!-Nyúltam végig az ágyon,és úgy tettem mindha ásitanék.
-Kira,a vámpírok nem is szoktak aludni!Na!Mi volt?
-Na jó,hát...ööööööööö...megcsókolt...
-Húúúúúúúúúú...nem csalódtam benned!Hogy?
-Hát,ahogy kell!
-Nem úgy értem!Milyen volt?
-Ja...hát eleinte lágy és kellemes,aztán később nagyon beindultunk mind a ketten,és akkor vadabbá vált,de még akkor is jó volt.
-Jajj..te kis huncut...
-Na,jó mostmár tudod amit akartál.
-Aha...Na megyek,mert már tisztára kivagyok..főleg ennyi kaland után.Jóéjjt!
-Jóéjjt!
És a nap végére elgondolkodtam a mai nap eseményein:mien könnyen ment a vadászat,és mien jólesett a Danny által kapott csók.Egyszerűen nem értettem magam.Miért paráztam annyira tegnap?
De a megkönnyebbültség tükrében ott volt a csalódás is...csalódtam a megérzéseimben.
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése