Tizenharmadik fejezet

Tizenharmadik fejezet

A Dancan birtok teljes egészében hatszáz hektáron feküdt.
A rét,ahol a taníttatásom ment végbe,nyugalmas,de ugyanakkor titokzatos volt.És érdekes,a szív alakja miatt.John,Adam,Lucy és én a rét közepén álltunk, vizsgálgatva a környezetet és az illatokat.Lehunytam a szemem, és hagytam a szelet,végigsimitani a hajamon.Így jobban tudtam koncentrálni az időre,amikor egyszer csak Lienn és Harry előbukkant.A szerelmem mellettem állt,kezével a vállamat dörzsölgette,komoly arc kifejezést vetve a szüleire.
-Nos?Tudjátok hol van?-kérdezte mereven.Harry megfogta felesége kezét.Bájosan néztek ki,holott egyikük sem mosolygott.
-Délnek tart,de úgy tervezi,hogy pár napon belül visszajön.-Felelte Harry,majd rám nézett.-Kezdhetjük?
Bólintottam.
-Na jó,akkor most én és Lienn fogjuk eljátszani.Én leszek Tibáld,te meg Kira.-Mondta.Harry a mező szélére állt,Lienn pedig kábé öt méterre előtte.-Na,azt már tudod,hogy hogy kell mélyen kimutatni,hogy nem félsz,de kezdj el járkálni körülötte,úgy hogy egyre közelebb érsz hozzá.-Lienn pontosan úgy csinálta, ahogy Harry kiejtette szavakat.-Ne ijedj meg,ha ő is közeledni kezd!A testtartásod ne legyen túl merev...és a megfelelő pillanatban,mi lecsapunk rá,lefogjuk te pedig leszúrod...
-Várj!Hogy tudom majd eltalálni pont a szívét?
-Erre is készültem...-Hátralépett és eltűnt,egy pár másodpercre,majd egy próba babával és egy aranyozott tokkal a kezében tért vissza.A babát a talpára helyezte és a tokot átnyújtotta nekem.-Ezen fogsz gyakorolni...-Adamből hangos nevetés tört ki.Amikor ránéztünk,a szájára tette a kezét,és magában kuncogott.
-Tehát...-folytatta Harry.-Tudod,hol van a szive,ugye?-Bólintottam.-Nagyszerű.A tőr benne van abban a dobozban,amit neked adtam.Vedd ki,kérlek!
A dobozon egy apró kis ezüst színű kapocs díszelgett,egy arany gombbal a közepén.Megnyomtam az apró pontot,a kapocs kipattant és a doboz teteje kinyílt. Egy hatalmas fénylő nyelű tőr volt benne.Biztosan felbecsülhetetlen értékű.Szebb volt minden ékszernél,amit eddig valaha láttam.Az alakja tökéletesen igazodott a tenyerem vonalához,mintha személyre szabottan nekem lett volna készítve.
-Na,jó és most...-Mielőtt még befejezhette volna a mondatát,a tőrt egy könnyű mozdulattal belevágtam a baba ,,szívébe".Harry az ujját felmutatva elmosolyodott.
-Jó!Nagyon jó!Oké,akkor azt hiszem,mindennel tisztában vagy.Vagy van kérdés?
-Nincs.
-Remek.
-Mindent nagyon köszönök,de én most hazamennék.
-Rendben.A tőrt tedd el,mert nem tudni mikor bukkan elő!Add át üdvözletem a szüleidnek!
-Oké.-Mondtam vidáman.John lenyomott egy puszit az arcomra,majd elmentek.
Gondoltam,úgysem sietek sehova,ezért lassú léptekkel elindultam haza.Jót tett a hegyi levegő.Még jobban felfrissített,és felkészített a harcra.
Az ajtót lassan,csendesen nyitottam ki,hogy nehogy felébresszem Kellyéket. Meglepetés ért,amikor megláttam őt és Bent a kanapén.Elragadó volt a látvány.Egy pokróccal voltak betakarva.Ben átkarolta Kellyt,aki álmosan rám nézett.
-Szia!-Köszöntek rám.
-Helló!Bocsi,nem akarok zavarni!Már megyek is a...
-Kira!-Nézett rám komolyan Ben.-Gyere ide!-Félénken odasétáltam a kanapéhoz. Ben levette a karját Kelly válláról,és kissé odébb csúszott,hogy közéjük tudjak ülni.
-Van egy dolog,amiről komolyan el kell beszélgetnünk...-Kezdte Kelly.-Kira tudjuk,hogy mi folyik itt.Tudjuk,hogy mit terveztek...és meg szeretnénk óvni titeket a veszélyektől!
-Honnan tudjátok?Ki mondta el?
-Nos...Beszéltünk John szüleivel,és ők is tanácsolták,hogy beszéljünk veled erről a dologról.-Mélyen a szemembe nézett.Előbb,vagy utóbb úgy is megtudták volna,hogy hamarosan át fognak változtatni.-Ezért szeretnénk téged felvilágosítani.
-Ti?Engem felvilágosítani?
-Ez miért olyan meglepő?-Kérdezte Ben.
-Hát,csak mert,ti emberek vagytok.Honnan tudnátok,hogy milyen,meg hogy hogyan működik?
-Azért az érzések ugyan olyananok...gondolom.-Kelly előcsúsztatott a zsebéből egy kicsi,kék,négyzet alakú csomagot.
-Ó...jaj,Istenkém...-Azt hiszem,hogy nem is arról beszélünk,amiről gondoltam,hogy beszélünk...-Ti most engem felvilágosítotok a...-nyeltem egyet.-...?
-A szexről,igen.-Felelte Kelly.Arcomat a két tenyerembe temettem.Ilyenkor nagyon jó dolog volt,hogy nem birok elpirulni.
-Tudjuk,hogy neked,kínos erről beszélni,de muszáj,hogy tudd,hogy mik a következmények,ha...-Felemeltem a kezem,hogy elhallgattassam.Szemeimet lesütve kezdtem el beszélni.
-Figyu...ammm...-Halkan felnevettem.-Tudom,hogy segíteni és megóvni akartok, de...-Elvettem a kis kék tasakot Kellytől.-ez nem szükséges...Tényleg!Nem azért,mert kínos erről veletek beszélnem,hanem,mert a vámpírok,nem kaphatnak el olyan betegségeket,amik ezen ez úton elkaphatóak.-Belenyomtam Ben tenyerébe a csomagot.És felkeltem a kanapéról.
-És mi a helyzet a terhességgel?-Kérdezte zavartan Ben.
-Azt nem tudom,majd megkérdezek valakit.
-Jó.Ezt meg tedd el!Hátha,mégis úgy adódik...-nyújtotta felém.-Szeretném száz százalékosra tudni,hogy biztonságban vagy!
Sóhajtottam egyet,majd elvettem,és elindultam a lépcső felé.
-Még valami!Szeretnénk,ha elhívnád Johnt valamelyik nap!Meg akarjuk ismerni.
-Oké...Amúgy hol van Amy?
-Szerintem fent a szobájában.-Válaszolt Ben a tévére szegezve a szemeit.
Ahogy felértem a lépcsőn,bekopogtattam Amy szobájába.
-Bújj be!-Jött a válasz.Mosollyal az arcomon benyitottam.
-Szia!
-Helló Kira!Téged is lehet látni?
-Igen...Mit csinálsz?
-Csak írom össze,hogy milyen füzetek kellenek a sulira.Holnap megyek megvenni őket.Te is jössz?
-Igen,persze!
-Olyan ritkán vagy itthon!Mit csinálsz egész nap Johnnál?
Azt hiszem itt volt az ideje,hogy elmondjam Amynek,hogy mi is folyik itt valójában.
-Amy...beszélnünk kell!-Felemelte a fejét,és szemeit a papírról rám szegezte.
-Mi történt?-Kérdezte aggódón,miközben felült.
-Tudom,hogy ki ölte meg a szüleimet...
-A szüleidet megölték?Ki?
-Egy vámpír...Tibáldnak hívják,de nem is ez a fontos,hanem,hogy csak én tudom elpusztítani.
-Te?Hogy-hogy csak te?
-A Dancan család birtokában van egy tőr,amihez ők nem érhetnek hozzá,mert csupán egy érintéstől is megölné őket.Én,mivel denevér vámpír vagyok,ezért rám nem ártalmas,így én nyugodtan megfoghatom.Nézd!-Kivettem a kést a nadrágzsebemből és megmutattam neki.A ragyogó smaragd kövek erőteljes fénnyel csillogtak a nyelén.
-Hú,ez gyönyörű szép!-Mondta.-Ö,de miért van nálad?
-Azért,mert nem lehet tudni,hogy mikor jön vissza.Kiszámíthatatlan egy alak.
-Ez azt jelenti,hogy akármelyik percben felbukkanhat?
-Igen,de nem kell megijedned,mert rám vadászik,nem rátok!Titeket nem fog bántani!
-Kira,te őrült vagy!Nem harcolhatsz,egy nálad ötvenszer erősebb vámpírral!Meg fog ölni!
-Nem,nem fog,mert én ölöm meg őt!-Lehorgasztotta a fejét.Leültem elé a földre,és megfogtam a kezét.-John családja teljesen felkészített mindenre!És a harcban is segíteni fognak.-Amy könnyes szemekkel nézett rám.Megöleltem.
-Tudod,az milyen érzés lenne,ha elveszítenélek?-Motyogta a könnyein keresztül.
-Nem fogsz!-Vigasztaltam.-De ezzel,még nincs vége...
-Hm?-Lassan eltolt magától és megtörölte könnyes szemeit.
-Ha már elkezdtem,akkor szeretném,ha mindent tudnál!
-Igen?
-Miután,vége lesz a harcnak és Tibáld a múlté lesz,akkor Harry átváltoztat igazi vámpírrá.Olyanná,amilyenek ők.
-Mi lenne a különbség?-szipogott.
-Erősebb leszek,keményebb,hidegebb és fehérebb lesz a bőröm...és jobban fogom érezni a szomjúságot,mint most.Vérszomjasabb leszek.-Megdöbbent arcot vágott.-Ne félj titeket nem foglak bántani!-Sóhajtott.
-Ennyi?
-Igen...ja és nem fogok több gyümölcsöt enni!
-Oh,míg el nem felejtem,Danny hívott.Mondta,hogy üdvözöl és,hogy karácsonyra hazaér.
-Nagyszerű!-Megcsörrent a telefonom.-Ez biztos,ő lesz!-Mondtam,de nem Danny száma volt.-Ja nem,mégsem!-Felvettem,majd beleszóltam.
-Halló!
-Szia,Kira!
-Szia Wendy!Mi zujs?
-Hát,tegnap jöttünk haza Párizsból,és gondoltam,hogy majd elmehetnénk,hogy megmutassuk a képeket,meg hogy meséljünk...
-Aha,persze az szupi lenne!Ömmm...de holnapra terveztük a füzet vásárlást a sulira.Nem jöttök velünk?
-De,de úgy is jó!
-És utána eljönnétek hozzánk.
-Oké!
-Na jó,akkor holnap!
-Szia!
-Szia!
Letettem a telefont és Amy felé fordultam.A könnyei már felszáradtak és újra mosolygott.