Nyolcadik fejezet

Nyolcadik fejezet

Lázasan vártam az esti vadászatot-vagy inkább jegesen.
Az ablakomon át bámultam a végtelen eget,és vártam,a hold fényét,hogy átvilágítsa a szobámat,és megvadítson engem.Annyira vártam már,hogy újra lássam Johnt,hogy nem tudtam másra gondolni,csak az ő gyönyörű,hófehér arcára.Pffff...ez egyszerűen nevetséges!Kábé olyan ideges voltam,mint valamikor az első randim előtt.Bűntudatos voltam Danny miatt.Fel akartam,hívni,de aztán úgy gondoltam,hogy úgysem tudnék odafigyelni beszéd közben,és semmi jó indokot sem találtam arra,hogy miért hívnám fel.Ott gubbasztottam egész nap az ablaknál,mint egy elmebeteg,aki a legkeményebb droggal van elkábítva.Az idegesség volt az elme betegség,és John volt a drog.Lehet,hogy ez az állapot,csak ideiglenes volt,de még most is elborzadok,ha visszagondolok rá.Emberként,ha ideges voltam megittam egy jó,erős kávét,kifújtam magam,és minden rendben volt.De így nem kávézhatok,mert menten rosszul leszek az illatától.Unalmasan telt el a fél nap.A vasárnapok emígy is unalmasak voltak a számomra,de ez különösen. Nem tudtam semmien különösebb érdekes programot kitalálni,ezért a lejátszóba tettem azt a cd-t,ami először a kezem ügyébe került,kinyitottam az ablakot,hogy újra érezzem az eső friss,üde illatát,és tovább bámultam kifelé.Teltek a percek, múltak az órák,de én még mindig nem mozdultam el a helyemről.Ben,és Kelly pihentek vasárnap,mert ez volt a hét egyetlen napja,amikor otthon voltak egész nap.Nagyon sokat dolgoztak.Kelly üzletasszonyként rengeteg pénzt keresett,ami látható volt az öltözködésén,és a pompásan berendezett színes házon.Ben pedig az elnök szakácsaként kereste a kenyerét,ami szintén sok pénzt hozott a konyhára.Napi tizennyolc órát töltött a Fehér házban,csak azért,hogy az elnök úrnak íny csiklandó ételeket főzzön.És néha napján,amikor nem volt olyan sok dolguk közös programokat szerveztek négyünknek.Azt hinné az ember,hogy akik ennyire gazdagok azok biztos fennhordják az orrukat.Ez egyáltalán nem így van.Legalább is Lary-éknél nem. Nagyon megértő és kedves emberek.Megérdemlik a pihenést.
Amy pedig Ivannal töltötte a vasárnapokat.Igaz,hogy egész nap látták egymást,de úgy érezték a vasárnap,a legmegfelelőbb nap arra,hogy kettesben legyenek.
Én meg...hát,nos én nem csináltam nagyjából semmit.Elegem volt már mindenből, így végső kínomban elkezdtem keddre tanulni,mivelhogy hétfőre már teljesen kész voltam az iskolai feladatokkal.Miután végeztem vele,lementem a nappaliba,és akkora csábítást éreztem,hogy kimenjek a balkonra,hogy csakugyan kimentem.A szél az arcomba fújta a szitáló eső cseppeket,amik egy idő után lecsurogtak az államon keresztül a földre.Lehunytam a szemeimet.Olyan volt,mintha egy vízesés alatt állnák harminc fok melegben,egy gyönyörű szigeten,korlátlan életben.Az eső cseppek frissítően csapkodták az arcomat,és szelíd csobbanásokkal vetődtek a földre,miközben a nedves levegő az orromat csiklandozta.Számomra ez volt a legjobb méreg,mint ember-,és mint vámpírként is.Egyszerűen csodálatos.Ez volt az egyetlen dolog aminek soha sem tudtam volna ellenállni.Annyira beleéltem magam az álmodozásba,hogy észre sem vettem,hogy Danny nevetve előttem áll.Csak miután már hangosan kezdett el nevetni akkor vettem észre.Az ő hangját száz közül is megismerem!Így hát zavartan kinyitottam a szemeimet,és rá pillantottam.
-Most rajtam nevetsz?-Kérdeztem elmosolyodva.
-Igen...-nyögte ki nevetés közben.-Netán nem szabad?-Kérdezte csábos mosollyal.
-Én azt nem mondtam!-Válaszoltam nyugodt hangon.
-Akkor jó.Ömmm...amúgy mit csinálsz itt kint az esőben?
-Ezt én is kérdezhetném tőled!Inkább menjünk be,és ott beszélgessünk!
-Oké!-Mondta elégülten.Mintha elérte volna a célját.Most még sármosabb volt.Jól állt neki az elázott ruha,és a vizes haj.Beléptünk a házba,leültettem a kanapéra és gyorsan kiszaladtam a fürdőbe,hogy hozzak neki egy törölközőt.Amikor visszaértem megkönnyebbülten nézett rám.
-Hát Kira,te tényleg mindenre gondolsz!-Mondta,miközben lassan felállt.
-Hát látod,én ilyen vagyok...
Majd kivette a kezemből a törölközőt,és lágyan elkezdte törölni nedves arcomat.Én pedig a szemébe nézve próbáltam kitalálni,hogy miért jött.Megköszörültem a torkom,levettem róla a tekintetemet,és a konyha felé néztem.
-Szóval Danny!Hogy kerülsz ide?
-Eljöttem,hogy lássalak!-Mondta vidáman.
-Ahha...Ennyi?-Kérdeztem,miközben visszanéztem a szemébe.
Bólintott.Hallhatóan felnevettem.
-Mi az?-Kérdezte mosolyogva.
-Semmi!De csak azért jöttél,hogy engem láss?!Ez egy kicsit gyanús nekem!Várhattál volna holnapig,hogy találkozzunk a suliban!Vagy...szeretnél mondani nekem valamit?
-Ha már itt tartunk,igen!-Lassan a derekamra tette a kezét,miközben a szájáról lehervadt a mosoly.
-Mi a baj?-Kérdeztem aggódóan.
-Kira!Jól tudod,hogy hogy érzek irántad!És azt is tudod,hogy ez az érzés mennyire felerősödött amióta utoljára találkoztunk...-kis szünetet tartott,és egyre közelebb hajolt,hogy már csak pár centi volt köztünk a távolság.Lehunyta a szemét,és addig közeledett,ameddig az ajka,rá nem talált az enyémre.Alig tartott pár másodpercig,amit sajnáltam is.De attól függetlenül nagyon jól esett a nedves csókja.
-De most egy ideig nem fogunk találkozni...-fejezte be bánatosan,a mondatát.
Le voltam döbbenve,amikor kimondta az utolsó sort.Fel sem fogtam hirtelen,mit mond.
-Mi...de...miért?-Dadogtam.
-Holnap lesz a kolorádói kosárlabda döntő.Ma este utazom el,és...el akartam tőled búcsúzni.
Majdnem könnyek szöktek a szemembe a hír hallatán.Gyengéden átöleltem,és a vállára tettem a fejem.
-Mennyi időre mész el?-Suttogtam.
-Még nem tudom,mikor jövök haza.
-Akkor,még a szünet első napját sem tölthetem veled?-Kérdeztem.Danny megcsókolta az arcomat.Majd jó szorosan átölelt.
-Ne szomorkodj.Nem megyek el örökre!Majd bulizunk egyet,ha visszajöttem.Oké?
-Oké!
-Na jól van,semmi baj!-Mondta lágyan.
-Oké!Ömmmm...Gyere,inkább megmutatom a szobámat!-Mondtam,feldobott hangon.
-Na ez már jobban tetszik!-Szólt,vidáman.
Megfogtam a kezét és felvezettem a lépcsőn,a hosszú folyosókon keresztül egészen a szobámig.Amikor belépett lassú léptekkel közeledett az ablakomhoz.
-Egész otthonos szobád van!-Jegyezte meg viccesen.
-Tetszik?-Kérdeztem,miközben közelebb lépkedtem hozzá.
-Nagyon tetszik!Gyönyörű a kilátás.
-Nos,igen.Sokszor nézem éjszaka az eget...mindig a szombat esti buli jut eszembe...-mondtam,a tekintetét keresve.Majd,egy kis idő múlva elmosolyodott,és rám nézett.
-Megismételhetjük...-mondta,miután az ágyamhoz lépett.
Csendes léptekkel közeledtem felé,egyenesen a szemébe nézve,mosolyogva.
Amikor elé álltam lenéztem a kezére,amit éppen felém nyújtott. Megfogtam,szemébe néztem,és most az egyszer én kezdeményeztem a csókot. Amikor elengedte a kezeimet,azt hittem,hogy valamit rosszul csinálok,de szerencsére visszanyertem az önbizalmam,amikor megfogta a derekamat.
Átkaroltam a nyakát,és hátralöktem magunkat az ágyra.
-Ohhh...Kira,nagyon huncut csajszi vagy te!-Mondta csibész mosollyal.
-Tudom!-Válaszoltam önelégülten.
Danny egy idő után megunta azt,hogy én uralkodom felette,és egy váratlan pillanatban erősen megragadta a derekamat,a hátamra rántott fölém kerekedve.
-Mi...-Mielőtt még végigmondtam volna Danny újból csókba kezdett.Azt akartam kérdezni,hogy ,,Mit csinálsz?"...csak hát a hormonok...Majd elkezdte felgyűrni a pólómat,és csupasz hasamat símogatta meleg kezével.De egyre lejjebb vándorolt a keze,és ezt már nem hagyhattam szó nélkül.Hirtelen felpattantam,és hátrahúzódtam.
-Te meg mi a fenét csinálsz?-Förmedtem rá.
-Most mi van?Azt hittem te is ezt akarod!-Válaszolt meglepetten.
-Danny,figyelj rám!-Mondtam,miközben mellé ültem az ágy szélére.-Én erre még nem állok készen...Nem akarok...
-Nem akarsz velem lefeküdni,ugye?-Kérdezte halkan.
-Még nem...Hiszen még csak alig két hónapja ismerjük egymást,és...
-Oké.Semmi baj...Ömmmm...én úgyis már indulni készültem.Kikísérsz?
-Igen.Ha előbb elmondod,hogy mi folyik itt?
-Ezt meg most hogy érted?
-Ezt nem veszem be!Idejössz elbúcsúzni,én felhozlak a szobámba,le akarsz fektetni,és amikor megtudod,hogy még nem vagyok rá felkészülve,akkor hirtelen le akarsz lépni.Mi bajod van?
-Sajnálom!-Mondta lehorgasztott fejjel.-Nem akarok hazudni,úgyhogy kerek perec megmondom,hogy mi a helyzet...
A mellkasom előtt összekulcsolt karokkal vártam türelmesen.
-Nem...lehetünk...-nyelt egyet.-Mi nem lehetünk egy pár...most még!
-Miről beszélsz?
-Te is észrevetted már,hogy sokszor nem tudok uralkodni magamon...-Nézett a szemembe.
-Igen.
-Nos ez azért van,mert nekem volt egy szenvedélyem...egy betegségem,ha úgy jobban tetszik.Kábé négy hónapba telt mire valamennyire kikúráltak...Gondolom tudod,hogy mi volt a bajom...
-Ha jól sejtem akkor te...szex mániás voltál?-Bólintott.-Oh,ne...Mindent elrontottam.-Mondtam szánalmasan.
-Nem te tehetsz róla!Figyelj,így lesz a legjobb!Én nem fogok azon aggódni,hogy esetleg kárt teszek benned,és te sem...
-Nem!-Vágtam közbe.-Te bennem soha nem tehetsz kárt!Te nem!
-Na jó,akkor beszéljünk meg valamit!-Vártam ötletét.-Én téged soha sem tudnálak bántani...de vissza tudok csúszni,és onnantól nincs megállás.Ezt én nem akarom.Szükségem van pár hónap elfoglaltságra.
-Megértelek!-Mondtam nyugodtan.
-Na,örülök,hogy ezt is meg tudtuk beszélni!-Mosolyodott el.-De most már komolyan mennem kell!
-Jó,gyere lekísérlek!
Az ajtóban állva bámultuk még a tömegesen hulló eső cseppek zuhatagát.Szembe fordultunk egymással,majd elbúcsúztunk.
-Kira!Ne haragudj rám,ha esetleg beléd szeretnék!Ezt már tényleg nem én döntöm el...hanem a szívem.
-Danny!Ez nem olyan dolog ami miatt megharagudhatnék.Csak azt ígérd meg,hogy hetente egyszer felhívsz,és elújságolsz mindent!
-Rendben!-Mondta,majd széttárta a karját,azt jelezve,hogy át akar ölelni. Átkaroltam,és megcsókoltam az arcát.
-Viszlát Deniel Ryan!-Mondtam elérzékenyülten.
-Viszlát Kiara Maldin!-Válaszolt,magához szorítva.
Visszamentem a szobámba,leültem az ágyamra,és elgondolkodtam azon ami történt.Végül arra az elhatározásra jutottam,hogy így nagyon tökéletes a kapcsolatom Dannyvel.Jobb,mint szenvedni.Jobb mint,kényszerítve türtőztetni magam,és arra utasítani a testem,hogy ne menjen túl messzire a fizikai kontaktusban.Öt óra lehetett.Kellyék fenn voltak.Úgy határoztam,hogy ameddig nem találkozom Johnnal addig meditálok.Már egy jó órája benne voltam,amikor egyszer csak kinyitódott az ajtó,és Ben belépett a szobámba.
-Szia Kira!-Mosolygott.
-Szia Ben!Mi újság?-Kérdeztem,miközben lassan felkeltem az ágyról.
-Jöttem megnézni,hogy vagy.
-Hát,amint látod jól vagyok!-Rám vetett egy komolyabb arcot.-Mi a baj?-Kérdeztem.
-Kelly elmesélte,az erdős sztorit.Hogy láttad a Dancan fiút.
-Igen.Na,és?-Kérdeztem egy kis szünet után.Ben leült mellém,és folytatta.
-Találkozol vele ma este?
-Igen,sokat tanulhatnék tőle.
-Az nagyon jó.Még valamit szeretnék mondani!
-Halljuk!
-Nos...amikor azon idegeskedtél a buli előtt,hogy bántani fogod Dannyt,akkor én azt mondtam,hogy akit szeretsz azt nem...
-Tudom Ben,semmi baj!-Vágtam közbe.-Tudom,hogy csak megakartál nyugtatni,ezért mondtad.De Danny miatt most nem kell egy ideig idegeskednem.-horgasztottam le a fejem.
-Miért?Mi történt?-Kérdezte,kétségbe esett arccal.
-Semmi,csak ma volt itt,és elbúcsúzott,tőlem...
-Miért,hova ment?
-Kosárlabda meccse lesz holnap Kolorádóban,és,ha nyernek,akkor mennek tovább,és így az egész világot körbejárják.Még ő sem tudja,hogy mikor jön vissza.
Épp,hogy csak befejeztem a mondatomat,Kelly megjelent az ajtóban.
-Szia Kira!
-Szia!
Odasétált hozzánk,és a másik oldalamra ült az ágyon.
-Éppen most meséltem el Bennek,hogy Danny itt volt ma.
-Ja igen,meghallottam,hogy nem tudod,hogy mikor jön vissza.
-Így van...hiányozni fog!
Nem részleteztem,hogy abban maradtunk,hogy egyenlőre nem lesz köztünk pár kapcsolat,bizonyos okok miatt.
-Kira!-Folytatta Kelly.-Arra gondoltunk,hogy,ha már úgyis itthon vagyunk ma,akkor elmehetnénk megnézni egy filmet.Na,mit szólsz?
-Jól hangzik!-Mondtam kicsit bátrabban.
-Akkor szedd a cók-mókodat,és induljunk!-Pattant fel Ben.
Fel keltem az ágyról,a mobilomat gyorsan zsebre vágtam,és elindultam lefelé a lépcsőn.Ben már járatta a motort,amikor kisétáltam az ajtón.
-Akkor gyere Kira,ha nem akarsz lekésni a filmről!-Kiabálta Ben a zúgó motor mellett.-Hű,ez gyors volt!-Mondta,ismét,miután a kocsi mellé értem.-Ez is olyan vámpíros cucc?
-Micsoda?-Kérdeztem értetlenül.
-Hát ez az ultra gyorsaság.
-Ja.Igen...asszem.
Beszálltunk az autóba,és elindultunk.Ben,és Kelly azon vitatkoztak,hogy melyik filmet nézzük meg,miközben én a hátsó ülésen jókat nevettem rajtuk.Végül abban maradtak,hogy a Rejtélyek városát nézzük meg.Ez egy thriller film volt,de tőlem horror is lehetett volna,mert nem vagyok igazán az az ijedős fajta...főleg így nem.
Ben ki tett minket a mozi épülete elé,hogy ott várjuk meg,ameddig ő leparkolja az autót.Beléptünk a mozi előcsarnokába,jegyeket vettünk Bennel,miközben Kelly popcornért sietett.Az után bementünk a vetítő szobába,és az első sorban foglaltunk helyet.Pár perccel később elindult a film.Bevezetésnek egy barátságosnak tűnő kisvárost mutattak.A városban mindenki vidáman élte saját életét,míg egy nap egy ember,ismeretlen okból meghalt.Majd később többen is meghaltak,de továbbra sem tudtak rájönni,miért.A főszereplő egy rendőr volt,aki ebben az ügyben nyomozott.És a film végére,ahogy ez általában lenni szokott,ő és még egy pár ember túlélték a támadást,és rájöttek,hogy a gyilkos valami megveszett mutáns medve volt.
Nem volt rossz,de azért...jobb filmet is láttam már!
Kellynek elég érzékeny a gyomra,és nem bírja a vért,ezért amikor halálos jelenet következett,az arcát a két tenyerébe temette,vagy a vállamba kapaszkodott.Nem az,hogy puhány volt,vagy hisztis,sőt,nagyon is erős nő.De az ilyen véres filmektől egyszerűen kikészült.Hogy miért?Nem tudom.Meglepődtem.Nem ilyennek ismertem,de azért jó volt ezt az oldalát is látni.
Ben pedig-vicces volt-,amikor sikolyt hallott,pupillái kitágultak,és mereven bámulta a vászont.A szemét le nem vette róla egy pillanatra sem,és közben-mintha elveszett volna az agya-marokszámra tömte magába a pattogatott kukoricát.De annak ellenére,hogy mennyire rémültnek látszott,mindegyik jelenet végén hangosan felnevetett,a hátsó sorokból,pedig mindig lepisszegte valaki.
Ha a filmet nem is annyira-,de a velük töltött időt biztos nagyon élveztem.Mielőtt még örökbe fogadtak volna bennünket,a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna,hogy egyszer ilyen jófej szüleim lesznek.A film két órán át tartott,óránkénti tizperces szünetekkel.
-Hűűűűűha...Na ettől a filmtől,most rendesen betojtam!-Jelentette ki Ben a film végén.
-Ugyan szerintem egyáltalán nem volt rémisztő.-Mondtam lazán,mint aki meg se rezzen.
-Hát lányom,neked talán nem,de nekem felfordult tőle a gyomrom!-Mondta undorodva,grimasszal az arcán Kelly.
-Annyira azért tényleg nem volt rossz!-Értett velem egyet Ben.
-Jajjjjjjj,ne csináljátok!Tudjátok,milyen az én kis gyomrom.-Mondta tovább a hasát szorongatva.
Kis idővel a mondat befelyezése után kuncogni kezdtünk Bennel.
-Szerintetek ez vicces?-Kérdezte Kelly széles mosollyal.Ám amikor már feltette a kérdését,egyszerre kitört mindhármunkból a röhögés.
Az eső már elállt,de a párát,és a hideget még mindig lehetett érezni a levegőben.A felhők is már elhomályosultak,és a csillagok is felköltöztek az égre...a holddal együtt.Amikor átléptük a mozi küszöbét,direkt nem néztem az égre.Nem akartam látni a vadító ezüst gömböt,mely a csillagok vezetőjeként gőgösködött.Még nem akartam menni.
-Kira!-Szólt Kelly gyengéden.-Itt az idő!Menned kell!
Tudtam,hogy igaza van,és éreztem a fájdalmat,amit a visszhangzó szavak okoztak.
És egyszer csak felvillantak kék szemeim,amivel ijesztően rájuk meredtem.De szó szerint ijesztően,mert amint Kelly meglátott,hirtelen Ben nyakába ugrott.
-Ne félj Kelly,nem foglak bántani!-Mondtam,őszintén.-Ömmm...majd jövök. Sziasztok!
Meg sem vártam,hogy visszaköszönjenek,mert már annyira vágytam a vérre,hogy sietnem kellett amennyire csak bírtam.Nem tudtam,hogy nem lett volna szabad futás közben a holdra nézni,ezért megtettem.Puszta kíváncsiságból.Arra voltam kíváncsi,hogy ezzel csak még jobban felingerelem magam,vagy sem. Megtudtam. Többé soha nem nézek a holdra esténként egynél többször!Már jócskán az erdő mélyén voltam,amikor a,szokásos helyemen,a pataknál megláttam egy fiatal őzet.Gyorsan egy fa mögé rejtőztem,hogy nehogy észrevegyen.Nekiiramodtam,és egy szempillantás alatt végeztem vele.Majd,ahogy ez lenni szokott,beleharaptam a nyakába,és addig ittam a vérét,ameddig el nem fogyott.A végén felálltam,és a halott állat mellé ültem.A fákról még lágyan csöpögtek le az eső cseppek,és közülük egy pár a fejemre hullott.Tétlenül néztem ahogyan az őz üresen,és ártatlanul fekszik a nedves avarban.
-Ne haragudj!-Beszéltem hozzá.-Hidd el,én sem szívesen csinálom ezt...de egyszerűen muszáj!
-Na,ilyen együttérző vámpírt sem láttam még!