Harmadik fejezet

Harmadik fejezet

Vasárnap reggel úgy ébredtem,mintha kicseréltek volna.Tiszta élvezet volt beleszagolni a tavasz lüktető mámorába.Úgy éreztem,mintha minden érzékszervem kiélesedett volna.Sokkal tisztábban láttam és hallottam,mint az előtt.Nem tudom mit tett velem ez a ,,megfázás'',de az tuti,hogy ilyen jól még soha sem éreztem magam...de amikor belenéztem a tükörbe,és megpillantottam kékre kivilágosult szemeimet,újra le voltam döbbenve.
Úgy kilenc óra lehetett,amikor Kelly és Ben beléptek a küszöbön.
-Jó reggelt álomszuszék!-Köszönt rám kedvesen Kelly.
-Jól aludtál?
-Remekül!-Válaszoltam boldog hangon.-És köszönöm,hogy olyan kedvesek vagytok velem!
-Ugyan Kira..ez természetes!-Mondta Ben,miközben lassan végigsimította a kezem.
-Tudjátok..az árvaházban tizenöt év alatt nem kaptam annyi törődést,mint itt két nap alatt.
-Ó..-Kelly kissé elérzékenyült.-De most gyere velünk reggelizni!Aztán elmegyünk a suliba beíratni titeket!
-Oké!Amy már felkelt?
-Igen.Úgy láttam,hogy Ivannak segít előkészíteni a reggelit!
-Ivannak?-Lepődtem meg.
-Bezony!-Nevetett Ben,és Kelly hirtelen mosolyogva felé fordult.-Most mi van?..Összeillenek nem?
-Nem idős hozzá Ivan egy picit?-Tettem fel,felhúzott szemöldökkel a kérdést.
-Ugyan..három év kor különbség az semmi!-Magyarázta Ben.
-Hát..végül is ha jobban belegondolunk..még össze is illenek.-ismertem el.
-Na,csajszi akkor öltözz fel,és gyere reggelizni!
-Oké!Öt perc,és lent leszek!
Eközben lent a konyhában már nagyon forrt a levegő Amy,és Ivan között.Látszott rajtuk,hogy érdeklik egymást,mert egyre közelebb kerültek.
-És mióta dolgozol itt?-Kérdezte Amy miközben a tányérokat rakta szét az asztalon.
-Két éve.A szüleim elköltöztek Ausztráliába...én meg itt maradtam a nagyszüleimnél Washingtonban.
-Miért nem mentél velük?
-Hát..anyám modellkedik..apám meg a testőre...mármint szó szerint.Mi jut eszedbe a testőr szó hallatán?
-Hát ilyen kopasz,nagydarab izom agyak,akik beton falként védik a sztárokat.
-Na látod!A fater is ilyen.Mielőtt elmentek volna,lepasszoltak a nagyiméknek..ennek már három éve.Utolsó szavuk az volt,hogy,,Szia fiam,majd jövünk" ..és ezek után már nem is érdekelt,hogy hol vannak,vagy mi van velük.
-...Rossz lehet neked...
-Nem panaszkodom...És veled mi a helyzet?Tudsz valamit a szüleidről?
-Nem.Illetve csak annyit,hogy anyám nagyon fiatalon szült meg...olyan tizenöt,-hat évesen,és miután megszülettem rögtön beadott az árvaházba.De tudod ez így sokkal jobb!Sokat köszönhetek neki!
-Például?-Kérdezte Ivan meglepett arcal.
-Például,ha nem vitt volna az árvaházba nem ismertem volna meg Kirát,és...téged sem..-Pirult el.
-Ezért hálás vagy,hogy megismertél?
-Aha..-mondta suttogva,miközben óvatosan közeledett Ivan felé.
-Mit tervezel?-Tette fel a kérdést,csábító hangon Ivan.
-Szerintem te azt pontosan tudod.
Ivan ezt a kijelentést várta a legjobban,mert tudta,hogy érdekli a lányt,és ha együtt vannak akár egy röpke percig is,elkezd izzani körülöttük a levegő.Ivan követte Amy példáját,és ő is kezdett közeledni a lány felé..és egyszer csak elcsattant az a bizonyos csók(Amy mesélte,nem voltam ott!).
-Reggeli is lesz,vagy csak ti fogjátok egymást kóstolgatni?-Kérdezte váratlanul a küszöbön ácsorgó Ben.
-Jaj uram mi...nem...csináltunk semmi rosszat..csak..-makogta a fiú.
-Semmi baj Ivan!Csak ne mentegetőzz...hiszen tudod mit mondanak...a szerelem vak!-Erre mindhárman elmosolyodtak,de Amy lábai még ígyis remegtek a meglepettségtől.
-Nahát!Köszönjük,hogy megért minket uram!Magának aranyból van a szive!
-Az lehet,de ez az arany szívű fickó gyorsan átváltozhat mérges oroszlánná,ha nem kap rögtön enni!-Jegyezte meg viccesen.
-Jó reggelt mindenkinek!-Léptem be az ajtón!Akkor még nem is sejtettem,hogy mi is folyik Amy és Ivan között.Végül Kelly is megérkezett és nekiültünk a reggelinek.
Egyszer csak Amy gondolt egyet,és Kellyék felé intett fejével,miközben kezeivel a szemeire mutatott.Ezzel azt akarta mondani,hogy itt lenne az ideje elmondani nekik,hogy eddig ismeretlen okból,a szemem színe kékre változott.
-...Ben,Kelly...van valami amit eddig nem mondtam el nektek...-és hirtelen érdeklődő arccal rám néztek.-ömmm..tudom,hogy ez most furán fog hangzani,de..tegnap Amy a szemembe nézve észrevette,hogy,az eddig,barna szemeim,kivilágosodtak,és kékre változtak...Mi történik velem?
A két szülő nem tudta,hogy most hogy reagáljon az elhangzottakra.Egy pár pillanatig lefagyva ültek az asztal előtt.
-Jó..előbb szerintem együnk,és..később...utána nézünk...valahol..-mondta sokkos állapotban Kelly.
A reggeli befejeztével Ben utasította Ivant,hogy pakoljon el az asztalról.Miközben a lépcsőn haladtunk felfelé Kelly halkan odasúgott valamit a férjének.Amikor Amy szobájába értünk Ben leültetett minket az ágyra.
-Kira!-Kezdte el halkan.-Azt mondod tegnap kezdett el a szemed színe változni?
-Igen.
-De azt is elmondtad,hogy egy denevér megharapott!
-Miért?..A kettőnek köze lehet egymáshoz?
-Attól tartok...-Szólalt meg váratlanul Kelly,miközben nehéz mozdulatokkal feltápászkodott az ágyról.-Ettől féltettelek benneteket...de nem volt időm elmondani..hogy...-hangja sírásba fulladt.
-Mondjátok már el,hogy mi folyik itt!-Kiáltott fel Amy.
-Tudjátok...-folytatta Ben,mivel Kelly már megszólalni is alig tudott-...Kelly öccsénél is,ugyanezek a tünetek jelentkeztek...Egyszer elment a barát nőjével piknikezni,ahol megharapta egy ismeretlen állat.Andyt,mert így hívták,hirtelen elkezdte rázni a hideg...bőre kifehéredett,és fekete szemei elkezdtek
kivilágosodni.Az orvosok nem tudtak vele mit kezdeni,ezért nem is foglalkoztatta őket Andy állapota.Azonban nem sokkal később,egy idős ember értesült arról,hogy nekünk segítség kell.Az urat Paulnak hívták.Eljött hozzánk,és azt mondta,hogy nap közben nagyon sok gyümölcsöt kell ennie,hogy megelőzze a legyengülést...de ha leszáll az est hirtelen elkezd vérre szomjazni,és ha ezt a szomjat nem tudja csillapítani,akkor egy hónapon belül meghal.
-Ezt úgy értsem,hogy...vámpír lett?-Kérdeztem ledöbbenten.
Ben bólintott,és folytatta.
-A barát nője a saját életét adta Andyért.Megengedte neki,hogy igyon a véréből.Mivel Andynek nem volt más választása,beleharapott Beki nyakába,és elkezdte inni a vérét.Andy ez után felerősödött,de nem bírt magával,és rátámadt az édesanyjára. Hárman kellettünk hozzá,hogy visszatartsuk.Mindenki megijedt,ezért nem tudtunk semmi okos dolgot kitalálni,így hát bezártuk őt egy szobába.Másnapra eltűnt. Elszökött egy bányába.Akarattal ment olyan helyre ahol nincsenek emberek,hogy ne tudjon senkinek sem ártani.Másfél hónappal később,arra tévedt néhány ember,és megtalálták a testét.Ettől féltettünk titeket!Nem akarjuk,hogy bajotok essen!
-De azt úgyis meglehetne oldani,hogy őz vért iszol,mert az őz ártatlan állat..és aki a véréből iszik,az nem lesz gyilkos!-Mondta Ivan,miközben besétált a szobába.
-Te ezt honnan tudod?
-Nem lényeg!Most az a fontos,hogy Kira minél előbb vérhez jusson!Nem akarom őt is elveszteni...-mondta hirtelen felindulásból Kelly.
-Jó.éjszaka elmegyünk Kirával,és Ivannal,és szerzünk vért!-Mondta Ben.
-Én is megyek!-Vágott közbe Amy.
-És ha én nem akarok őzet ölni,és meginni a vérét?-Kérdeztem egy pocsék grimasszal a képemen.
-Olyan nincs!Vagy megteszed,vagy meghalsz!Vagy gyilkos akarsz lenni?-Förmedt rám Ben.
-Nem akarok...
-Na akkor?!...Jaj...ne haragudj!-Ölelt át szorosan.-Nem is tudod mennyire féltelek!De ne félj!Vigyázunk rád!
Elérkezett az éjszaka.Nagyon féltem,mert nem akartam ölni,habár muszáj volt,és fogalmam sem volt arról,hogy mit hogyan kell csinálni.
Amikor kiléptünk a házból,és rám sütött a hold fénye,hirtelen elöntött az szomjúság...a vér utáni vágy!
-Érzem...
-Mit érzel?-Kérdezte Amy.
-Szomjas vagyok...siessünk!...
-Jól van!Semmi baj,megyünk!-Nyugtatott Ben.-És Kira!Hallgass az ösztöneidre!
Amikor kiértünk a sötét erdőbe minden olyan..nem is tudom...tisztának tűnt!Megéreztem a közelgő vad szagát.Utasítottam a többieket,hogy lapuljanak le,mert nemsokára ideér.Megpillantottam az őzet.Kecses vonalára,nem tudtam türtőztetni magam,ezért utána eredtem.Észrevette,hogy jövök,ezért elkezdett futni..de én gyorsabb voltam!Ráugrottam,és eltörtem a nyakát.Kábé öt perc múlva odaértek Amyék is.
-Megkérhetlek titeket,hogy forduljatok el?Nem lesz valami szép látvány!
Megtették amit kértem.Elérkezett az idő.Beleharaptam az őzbe,és elkezdtem inni a vérét. Megkönnyebbítő,és csodálatos érzés volt amikor megízleltem a vámpírokat éltető vörös italt...de ugyanakkor nem ismertem magamra.