Második fejezet

Második fejezet

Az első éjszaka sokkal jobb volt,mint az otthonban.Vagyis csak abból a szempontból,hogy most nem fáztam,és végre kényelmes ágyban alhattam.
De az álom..az a vacak álom,most sem hagyott békén...amikor a démon felhő fölém ért hirtelen felriadtam,majd megtöröltem verejtéktől csillogó arcomat.
Meghallottam egy denevér kapirgáló hangját az ablak külső részén.Oda mentem az ablakhoz,és láttam,hogy az egyik lába beakadt egy fa ágba,ezért hát kinyitottam az ablakot és kinyújtottam a kezem,hogy segítsek neki.De mivel ő egy kicsi állat alig van nagyobb agya egy borsó szemnél,és nem fogta fel,hogy segíteni akarok neki,így hát védekezés képpen megharapott.Ijedtemben gyorsan berántottam a kezem.A denevér bezzeg kiszabadult,és elrepült.Büdös dög,gondoltam magamban,csak hogy nem kiabáltam utána.A kezem nagyon vérzett,és gyorsan találnom kellett valamit amivel bekötöm,nehogy lecsöppenjen a szőnyegre.Bementem a fürdőszobába,ahol találtam kötszert.Lemostam a vért és gyorsan betekertem a kezem,majd visszafeküdtem az ágyamba.De visszaaludni már nem volt olyan könnyű...
Reggelre annyira elkezdtem fázni,hogy jóformán remegtem is.Éhes lettem,ezért lementem a konyhába,ahol az új családom megterített asztallal várt.Kelly és Amy rögtön észrevették,hogy nem érzem túl jól magam,ezért elvittek az orvoshoz.Úton a rendelőig elmeséltem nekik a visszatérő álmot.
Utáltam az orvosokat,de most mégis úgy éreztem,hogy szükség van rá.Az orvos nagyon jól ismerte Laryéket.
-Ó Kelly!-Jött szét tárt karokkal a doki.
-Charlie!Szia régen nem láttalak!-Köszönt vissza Kelly.
-És,hogy vagy?
-Én jól.Bemutatom a lányokat,ő Amy,és ő Kiara.
-Helló lányok!
-Jó napot!
-Üdv!
-Charlie!Most Kiara miatt jöttünk ide!-Folytatta Kelly.-Ma reggel nagyon fehér volt,és azt mondta,hogy fázik.
-Oké megvizsgáljuk!Gyere kislány!-intett felém Charlie.
Bevezetett egy barátságos kinézetű rendelőbe.Eltérő volt a megszokottól.Én eddig csak olyan rendelőket láttam amiknek zord szürke falai voltak...nem is szívesen ment be az ember ilyen helyre,mert rögtön görcsölni kezdett a gyomra.De itt... barackszinűek voltak a falak,és a falra festett rajzok mintha csak beszélnének hozzám.Charlie leültetett egy padra.
-Oké Kiara!Megkérhetlek,hogy vedd le a pólód?Meg kell hallgatnom a szívdobogásod!
-Aha..persze.De kérem szólítson nyugodtan Kirának!
-Rendben Kira!
Miután lezajlott a szív vizsgálat,visszahúztam a pólómat,és a torkomat nézte meg..de azt se felejtsük el,hogy a bekötött kezemet egész végig sikeresen rejtegettem.
-Mond,hogy áááááááááá...
Dr.Charlie amikor meglátta vöröslő torkomat így szólt:
-Jól van kislány,semmi komoly,csak egy kis megfázás.2 nap,és túl leszel rajta.Kelly adj neki minél több mézet!Jót tesz majd a torkának.
-Oké,köszi Charlie!
-Bármikor!Helló!
-Viszlát!
Amikor visszaértünk a házunkba,Kelly azt tanácsolta,hogy feküdjek ágyba,és ha valami kell akkor nyomjam meg az ágyam melletti csengőt,és Ivan rögtön a rendelkezésemre áll.Így hát elmentem a szobámba,befeküdtem az ágyamba,de álom nem jött a szememre..Nem tudtam mit csinálni,ezért bekapcsoltam a plazma tévét,és keresgélni kezdtem a számomra érdekes csatornák között.Egy óra elteltével megjelent az ajtóban egy jól öltözött elegáns úriember.
-Üdvözlöm Miss Maldin!Én Ivan vagyok az inasuk!
-Á,szóval maga az!Nagyon örvendek!
-Szint úgy!-Mondta Ivan mély hangján.-Mrs.Kelly küldött fel!Hozatott velem mézet.Mondta,hogy meg van fázva,és hogy rögtön egyen egy kanállal!
-Köszönöm Ivan..és ha megkérhetem szólítson Kirának!Azt jobban szeretem!
Erre Ivan szélesen elmosolyodott.
-Nos,rendben Kira!Mr.Ben is értesült a hírről..mármint arról,hogy megfázott.És üzeni,hogy mindjárt feljön meglátogatni magát!
És hirtelen benyitott Amy.
-Ó helló Ivan!-Mondta Amy meglepetten.
-Jó napot Ms.Amy!-Köszönt vissza Ivan.
-Hogy érzed magad Kira?
-Köszi,már sokkal jobban!Hű!-Mondtam,miután bekaptam egy kanál mézet.-Ez valami csoda méz Ivan!
-Miért?
-Mert már sokkal jobban érzem magam mint reggel!Köszönöm!
-Ugyan ne nekem köszönje,hanem a méheknek!-Kacsintott rám Ivan.
Rögtön el is pirultam,mivel ilyen szívdöglesztő kacsintást még életemben nem láttam...
-Na lányok én mentem!Nyugodtan jelezzenek nekem,ha kell valami!
-Úgy lesz!-Kiáltotta el magát Amy,majd elolvadva a gyönyörtől,mellém ült az ágyra.
-Milyen jó pasik vannak erre felé!-Tűnődött el.
-Hát igen!Te Amy egészen jó kis hely ez a Washington!
-Aha,de még mennyire!...És tényleg jobban érzed magad,vagy csak bókolni akartál Ivannak?...
-Amy..-förmedtem rá mérgesen
-Jó,jó...Na csak viccelek!Akkor mehetünk hétfőn suliba!
-Igen, megyünk...-szomorodtam el.
-Mi a baj?
-Semmi..csak...tudod..új suli,új arcok..és nem tudom,hogy hogy fogunk beilleszkedni...
Ezek után Amy közelebb ült,és átölelt.
-Jaj Kira...tudom nem lesz könnyű,de meg kell próbálnunk!
És egyszerre csak belépett Ben az ajtón.
-Helló lányok!-Szólt vidáman.-Mizujs?Hogy vagytok?
-Jól, minden oké!-Mondta Amy.
-És Kira,veled mi a helyzet?Jobban vagy már?
-Igen,sokkal jobban.
-Hoppá!Mi ez?...-Vette észre Ben a bekötözött kezem.
-Semmi csak egy baleset...nem fontos...
-Ha nem fontos,akkor nyugodtan mond el!Mit veszíthetsz?-Nézett rám,aggódó arccal.
-Hát csak..tegnap este egy denevér belegabalyodott egy ágba,és én segíteni akartam neki,de megharapott.
-És kimostad legalább a sebet?
-Igen,és utána találtam kötszert is amivel be bírtam tekerni...ő..ugye nem baj?
-Ugyan Kira..a saját otthonodban semmi sem tilos!De most gyere a fürdőszobába,hogy átcseréljük a kötést!
Ben bevezetett a fürdőbe,leültetett a wc-re,és elővette a kötszert.
-Mit gondolsz,hogy érzed magad?Tudsz majd menni hétfőn suliba?
-Igen,persze...az előbb mielőtt bejöttél volna pont erről beszélgettünk Amyvel.
-Nagyszerű!..és mióta ismered Amyt?-Tette fel a kérdést,miközben lágy mozdulatokkal tekerte be a sérült kezem.
-Hát nagyjából azóta,ami óta az eszemet tudom.Mi együtt nőttünk fel.
-Aha!Értem!Szóval Amy olyan neked mint egy..
-Testvér.-Fejeztem be Ben mondatát.
-Igen..pont ezt akartam mondani.-Nevette el magát.-Na készek is vagyunk!
-Oké, köszi!
Ben csak egy mosollyal reagált,majd visszatette a fáslit a helyére,és kisétált a helyiségből.
-Nyugodtan sétálgass,mozogj egyet,mozdulj ki!Most már ide tartozol!Ismerkedj a környezettel!-Tanácsolta,vidáman a küszöbön állva.Én csupán egy helyeslő fej rázással válaszoltam.
Így hát kimentünk Amyvel az udvarra körülnézni.Sétálgattunk a ház körül erre
arra,jobbra-balra.Csodálatos volt,hogy hirtelen a rém álomból tündérmese lett.Ahogy ott nézelődtünk Amy hirtelen a szemembe nézett,és elámult.
-Te jó Isten!
-Mi a baj?-Kérdeztem meglepve.
-A szemed..eddig barna volt..de most olyan erős zöld..vagy inkább olyan..kékes...
-Amy!Minden oké?
-Na jó gyere velem!-Ragadta meg a karom,és berángatott az előszobába,ahol egy hatalmas tükör volt a falon.Belenéztem,hát a tükörbe,és magam is alig hittem a szememnek.
-Krisztusom, Amy igazad van!Mi történik velem?Egyre fehérebb a bőröm..és világosodik a szemem színe...
-Jól van nyugodj meg!A legjobb lesz,ha alszol rá egyet,és a suli előtti napon lazítunk egy hatalmasat.
-Na jó, neked legyen igazad!