Harmadik fejezet

Harmadik fejezet

Vasárnap reggel úgy ébredtem,mintha kicseréltek volna.Tiszta élvezet volt beleszagolni a tavasz lüktető mámorába.Úgy éreztem,mintha minden érzékszervem kiélesedett volna.Sokkal tisztábban láttam és hallottam,mint az előtt.Nem tudom mit tett velem ez a ,,megfázás'',de az tuti,hogy ilyen jól még soha sem éreztem magam...de amikor belenéztem a tükörbe,és megpillantottam kékre kivilágosult szemeimet,újra le voltam döbbenve.
Úgy kilenc óra lehetett,amikor Kelly és Ben beléptek a küszöbön.
-Jó reggelt álomszuszék!-Köszönt rám kedvesen Kelly.
-Jól aludtál?
-Remekül!-Válaszoltam boldog hangon.-És köszönöm,hogy olyan kedvesek vagytok velem!
-Ugyan Kira..ez természetes!-Mondta Ben,miközben lassan végigsimította a kezem.
-Tudjátok..az árvaházban tizenöt év alatt nem kaptam annyi törődést,mint itt két nap alatt.
-Ó..-Kelly kissé elérzékenyült.-De most gyere velünk reggelizni!Aztán elmegyünk a suliba beíratni titeket!
-Oké!Amy már felkelt?
-Igen.Úgy láttam,hogy Ivannak segít előkészíteni a reggelit!
-Ivannak?-Lepődtem meg.
-Bezony!-Nevetett Ben,és Kelly hirtelen mosolyogva felé fordult.-Most mi van?..Összeillenek nem?
-Nem idős hozzá Ivan egy picit?-Tettem fel,felhúzott szemöldökkel a kérdést.
-Ugyan..három év kor különbség az semmi!-Magyarázta Ben.
-Hát..végül is ha jobban belegondolunk..még össze is illenek.-ismertem el.
-Na,csajszi akkor öltözz fel,és gyere reggelizni!
-Oké!Öt perc,és lent leszek!
Eközben lent a konyhában már nagyon forrt a levegő Amy,és Ivan között.Látszott rajtuk,hogy érdeklik egymást,mert egyre közelebb kerültek.
-És mióta dolgozol itt?-Kérdezte Amy miközben a tányérokat rakta szét az asztalon.
-Két éve.A szüleim elköltöztek Ausztráliába...én meg itt maradtam a nagyszüleimnél Washingtonban.
-Miért nem mentél velük?
-Hát..anyám modellkedik..apám meg a testőre...mármint szó szerint.Mi jut eszedbe a testőr szó hallatán?
-Hát ilyen kopasz,nagydarab izom agyak,akik beton falként védik a sztárokat.
-Na látod!A fater is ilyen.Mielőtt elmentek volna,lepasszoltak a nagyiméknek..ennek már három éve.Utolsó szavuk az volt,hogy,,Szia fiam,majd jövünk" ..és ezek után már nem is érdekelt,hogy hol vannak,vagy mi van velük.
-...Rossz lehet neked...
-Nem panaszkodom...És veled mi a helyzet?Tudsz valamit a szüleidről?
-Nem.Illetve csak annyit,hogy anyám nagyon fiatalon szült meg...olyan tizenöt,-hat évesen,és miután megszülettem rögtön beadott az árvaházba.De tudod ez így sokkal jobb!Sokat köszönhetek neki!
-Például?-Kérdezte Ivan meglepett arcal.
-Például,ha nem vitt volna az árvaházba nem ismertem volna meg Kirát,és...téged sem..-Pirult el.
-Ezért hálás vagy,hogy megismertél?
-Aha..-mondta suttogva,miközben óvatosan közeledett Ivan felé.
-Mit tervezel?-Tette fel a kérdést,csábító hangon Ivan.
-Szerintem te azt pontosan tudod.
Ivan ezt a kijelentést várta a legjobban,mert tudta,hogy érdekli a lányt,és ha együtt vannak akár egy röpke percig is,elkezd izzani körülöttük a levegő.Ivan követte Amy példáját,és ő is kezdett közeledni a lány felé..és egyszer csak elcsattant az a bizonyos csók(Amy mesélte,nem voltam ott!).
-Reggeli is lesz,vagy csak ti fogjátok egymást kóstolgatni?-Kérdezte váratlanul a küszöbön ácsorgó Ben.
-Jaj uram mi...nem...csináltunk semmi rosszat..csak..-makogta a fiú.
-Semmi baj Ivan!Csak ne mentegetőzz...hiszen tudod mit mondanak...a szerelem vak!-Erre mindhárman elmosolyodtak,de Amy lábai még ígyis remegtek a meglepettségtől.
-Nahát!Köszönjük,hogy megért minket uram!Magának aranyból van a szive!
-Az lehet,de ez az arany szívű fickó gyorsan átváltozhat mérges oroszlánná,ha nem kap rögtön enni!-Jegyezte meg viccesen.
-Jó reggelt mindenkinek!-Léptem be az ajtón!Akkor még nem is sejtettem,hogy mi is folyik Amy és Ivan között.Végül Kelly is megérkezett és nekiültünk a reggelinek.
Egyszer csak Amy gondolt egyet,és Kellyék felé intett fejével,miközben kezeivel a szemeire mutatott.Ezzel azt akarta mondani,hogy itt lenne az ideje elmondani nekik,hogy eddig ismeretlen okból,a szemem színe kékre változott.
-...Ben,Kelly...van valami amit eddig nem mondtam el nektek...-és hirtelen érdeklődő arccal rám néztek.-ömmm..tudom,hogy ez most furán fog hangzani,de..tegnap Amy a szemembe nézve észrevette,hogy,az eddig,barna szemeim,kivilágosodtak,és kékre változtak...Mi történik velem?
A két szülő nem tudta,hogy most hogy reagáljon az elhangzottakra.Egy pár pillanatig lefagyva ültek az asztal előtt.
-Jó..előbb szerintem együnk,és..később...utána nézünk...valahol..-mondta sokkos állapotban Kelly.
A reggeli befejeztével Ben utasította Ivant,hogy pakoljon el az asztalról.Miközben a lépcsőn haladtunk felfelé Kelly halkan odasúgott valamit a férjének.Amikor Amy szobájába értünk Ben leültetett minket az ágyra.
-Kira!-Kezdte el halkan.-Azt mondod tegnap kezdett el a szemed színe változni?
-Igen.
-De azt is elmondtad,hogy egy denevér megharapott!
-Miért?..A kettőnek köze lehet egymáshoz?
-Attól tartok...-Szólalt meg váratlanul Kelly,miközben nehéz mozdulatokkal feltápászkodott az ágyról.-Ettől féltettelek benneteket...de nem volt időm elmondani..hogy...-hangja sírásba fulladt.
-Mondjátok már el,hogy mi folyik itt!-Kiáltott fel Amy.
-Tudjátok...-folytatta Ben,mivel Kelly már megszólalni is alig tudott-...Kelly öccsénél is,ugyanezek a tünetek jelentkeztek...Egyszer elment a barát nőjével piknikezni,ahol megharapta egy ismeretlen állat.Andyt,mert így hívták,hirtelen elkezdte rázni a hideg...bőre kifehéredett,és fekete szemei elkezdtek
kivilágosodni.Az orvosok nem tudtak vele mit kezdeni,ezért nem is foglalkoztatta őket Andy állapota.Azonban nem sokkal később,egy idős ember értesült arról,hogy nekünk segítség kell.Az urat Paulnak hívták.Eljött hozzánk,és azt mondta,hogy nap közben nagyon sok gyümölcsöt kell ennie,hogy megelőzze a legyengülést...de ha leszáll az est hirtelen elkezd vérre szomjazni,és ha ezt a szomjat nem tudja csillapítani,akkor egy hónapon belül meghal.
-Ezt úgy értsem,hogy...vámpír lett?-Kérdeztem ledöbbenten.
Ben bólintott,és folytatta.
-A barát nője a saját életét adta Andyért.Megengedte neki,hogy igyon a véréből.Mivel Andynek nem volt más választása,beleharapott Beki nyakába,és elkezdte inni a vérét.Andy ez után felerősödött,de nem bírt magával,és rátámadt az édesanyjára. Hárman kellettünk hozzá,hogy visszatartsuk.Mindenki megijedt,ezért nem tudtunk semmi okos dolgot kitalálni,így hát bezártuk őt egy szobába.Másnapra eltűnt. Elszökött egy bányába.Akarattal ment olyan helyre ahol nincsenek emberek,hogy ne tudjon senkinek sem ártani.Másfél hónappal később,arra tévedt néhány ember,és megtalálták a testét.Ettől féltettünk titeket!Nem akarjuk,hogy bajotok essen!
-De azt úgyis meglehetne oldani,hogy őz vért iszol,mert az őz ártatlan állat..és aki a véréből iszik,az nem lesz gyilkos!-Mondta Ivan,miközben besétált a szobába.
-Te ezt honnan tudod?
-Nem lényeg!Most az a fontos,hogy Kira minél előbb vérhez jusson!Nem akarom őt is elveszteni...-mondta hirtelen felindulásból Kelly.
-Jó.éjszaka elmegyünk Kirával,és Ivannal,és szerzünk vért!-Mondta Ben.
-Én is megyek!-Vágott közbe Amy.
-És ha én nem akarok őzet ölni,és meginni a vérét?-Kérdeztem egy pocsék grimasszal a képemen.
-Olyan nincs!Vagy megteszed,vagy meghalsz!Vagy gyilkos akarsz lenni?-Förmedt rám Ben.
-Nem akarok...
-Na akkor?!...Jaj...ne haragudj!-Ölelt át szorosan.-Nem is tudod mennyire féltelek!De ne félj!Vigyázunk rád!
Elérkezett az éjszaka.Nagyon féltem,mert nem akartam ölni,habár muszáj volt,és fogalmam sem volt arról,hogy mit hogyan kell csinálni.
Amikor kiléptünk a házból,és rám sütött a hold fénye,hirtelen elöntött az szomjúság...a vér utáni vágy!
-Érzem...
-Mit érzel?-Kérdezte Amy.
-Szomjas vagyok...siessünk!...
-Jól van!Semmi baj,megyünk!-Nyugtatott Ben.-És Kira!Hallgass az ösztöneidre!
Amikor kiértünk a sötét erdőbe minden olyan..nem is tudom...tisztának tűnt!Megéreztem a közelgő vad szagát.Utasítottam a többieket,hogy lapuljanak le,mert nemsokára ideér.Megpillantottam az őzet.Kecses vonalára,nem tudtam türtőztetni magam,ezért utána eredtem.Észrevette,hogy jövök,ezért elkezdett futni..de én gyorsabb voltam!Ráugrottam,és eltörtem a nyakát.Kábé öt perc múlva odaértek Amyék is.
-Megkérhetlek titeket,hogy forduljatok el?Nem lesz valami szép látvány!
Megtették amit kértem.Elérkezett az idő.Beleharaptam az őzbe,és elkezdtem inni a vérét. Megkönnyebbítő,és csodálatos érzés volt amikor megízleltem a vámpírokat éltető vörös italt...de ugyanakkor nem ismertem magamra.

Második fejezet

Második fejezet

Az első éjszaka sokkal jobb volt,mint az otthonban.Vagyis csak abból a szempontból,hogy most nem fáztam,és végre kényelmes ágyban alhattam.
De az álom..az a vacak álom,most sem hagyott békén...amikor a démon felhő fölém ért hirtelen felriadtam,majd megtöröltem verejtéktől csillogó arcomat.
Meghallottam egy denevér kapirgáló hangját az ablak külső részén.Oda mentem az ablakhoz,és láttam,hogy az egyik lába beakadt egy fa ágba,ezért hát kinyitottam az ablakot és kinyújtottam a kezem,hogy segítsek neki.De mivel ő egy kicsi állat alig van nagyobb agya egy borsó szemnél,és nem fogta fel,hogy segíteni akarok neki,így hát védekezés képpen megharapott.Ijedtemben gyorsan berántottam a kezem.A denevér bezzeg kiszabadult,és elrepült.Büdös dög,gondoltam magamban,csak hogy nem kiabáltam utána.A kezem nagyon vérzett,és gyorsan találnom kellett valamit amivel bekötöm,nehogy lecsöppenjen a szőnyegre.Bementem a fürdőszobába,ahol találtam kötszert.Lemostam a vért és gyorsan betekertem a kezem,majd visszafeküdtem az ágyamba.De visszaaludni már nem volt olyan könnyű...
Reggelre annyira elkezdtem fázni,hogy jóformán remegtem is.Éhes lettem,ezért lementem a konyhába,ahol az új családom megterített asztallal várt.Kelly és Amy rögtön észrevették,hogy nem érzem túl jól magam,ezért elvittek az orvoshoz.Úton a rendelőig elmeséltem nekik a visszatérő álmot.
Utáltam az orvosokat,de most mégis úgy éreztem,hogy szükség van rá.Az orvos nagyon jól ismerte Laryéket.
-Ó Kelly!-Jött szét tárt karokkal a doki.
-Charlie!Szia régen nem láttalak!-Köszönt vissza Kelly.
-És,hogy vagy?
-Én jól.Bemutatom a lányokat,ő Amy,és ő Kiara.
-Helló lányok!
-Jó napot!
-Üdv!
-Charlie!Most Kiara miatt jöttünk ide!-Folytatta Kelly.-Ma reggel nagyon fehér volt,és azt mondta,hogy fázik.
-Oké megvizsgáljuk!Gyere kislány!-intett felém Charlie.
Bevezetett egy barátságos kinézetű rendelőbe.Eltérő volt a megszokottól.Én eddig csak olyan rendelőket láttam amiknek zord szürke falai voltak...nem is szívesen ment be az ember ilyen helyre,mert rögtön görcsölni kezdett a gyomra.De itt... barackszinűek voltak a falak,és a falra festett rajzok mintha csak beszélnének hozzám.Charlie leültetett egy padra.
-Oké Kiara!Megkérhetlek,hogy vedd le a pólód?Meg kell hallgatnom a szívdobogásod!
-Aha..persze.De kérem szólítson nyugodtan Kirának!
-Rendben Kira!
Miután lezajlott a szív vizsgálat,visszahúztam a pólómat,és a torkomat nézte meg..de azt se felejtsük el,hogy a bekötött kezemet egész végig sikeresen rejtegettem.
-Mond,hogy áááááááááá...
Dr.Charlie amikor meglátta vöröslő torkomat így szólt:
-Jól van kislány,semmi komoly,csak egy kis megfázás.2 nap,és túl leszel rajta.Kelly adj neki minél több mézet!Jót tesz majd a torkának.
-Oké,köszi Charlie!
-Bármikor!Helló!
-Viszlát!
Amikor visszaértünk a házunkba,Kelly azt tanácsolta,hogy feküdjek ágyba,és ha valami kell akkor nyomjam meg az ágyam melletti csengőt,és Ivan rögtön a rendelkezésemre áll.Így hát elmentem a szobámba,befeküdtem az ágyamba,de álom nem jött a szememre..Nem tudtam mit csinálni,ezért bekapcsoltam a plazma tévét,és keresgélni kezdtem a számomra érdekes csatornák között.Egy óra elteltével megjelent az ajtóban egy jól öltözött elegáns úriember.
-Üdvözlöm Miss Maldin!Én Ivan vagyok az inasuk!
-Á,szóval maga az!Nagyon örvendek!
-Szint úgy!-Mondta Ivan mély hangján.-Mrs.Kelly küldött fel!Hozatott velem mézet.Mondta,hogy meg van fázva,és hogy rögtön egyen egy kanállal!
-Köszönöm Ivan..és ha megkérhetem szólítson Kirának!Azt jobban szeretem!
Erre Ivan szélesen elmosolyodott.
-Nos,rendben Kira!Mr.Ben is értesült a hírről..mármint arról,hogy megfázott.És üzeni,hogy mindjárt feljön meglátogatni magát!
És hirtelen benyitott Amy.
-Ó helló Ivan!-Mondta Amy meglepetten.
-Jó napot Ms.Amy!-Köszönt vissza Ivan.
-Hogy érzed magad Kira?
-Köszi,már sokkal jobban!Hű!-Mondtam,miután bekaptam egy kanál mézet.-Ez valami csoda méz Ivan!
-Miért?
-Mert már sokkal jobban érzem magam mint reggel!Köszönöm!
-Ugyan ne nekem köszönje,hanem a méheknek!-Kacsintott rám Ivan.
Rögtön el is pirultam,mivel ilyen szívdöglesztő kacsintást még életemben nem láttam...
-Na lányok én mentem!Nyugodtan jelezzenek nekem,ha kell valami!
-Úgy lesz!-Kiáltotta el magát Amy,majd elolvadva a gyönyörtől,mellém ült az ágyra.
-Milyen jó pasik vannak erre felé!-Tűnődött el.
-Hát igen!Te Amy egészen jó kis hely ez a Washington!
-Aha,de még mennyire!...És tényleg jobban érzed magad,vagy csak bókolni akartál Ivannak?...
-Amy..-förmedtem rá mérgesen
-Jó,jó...Na csak viccelek!Akkor mehetünk hétfőn suliba!
-Igen, megyünk...-szomorodtam el.
-Mi a baj?
-Semmi..csak...tudod..új suli,új arcok..és nem tudom,hogy hogy fogunk beilleszkedni...
Ezek után Amy közelebb ült,és átölelt.
-Jaj Kira...tudom nem lesz könnyű,de meg kell próbálnunk!
És egyszerre csak belépett Ben az ajtón.
-Helló lányok!-Szólt vidáman.-Mizujs?Hogy vagytok?
-Jól, minden oké!-Mondta Amy.
-És Kira,veled mi a helyzet?Jobban vagy már?
-Igen,sokkal jobban.
-Hoppá!Mi ez?...-Vette észre Ben a bekötözött kezem.
-Semmi csak egy baleset...nem fontos...
-Ha nem fontos,akkor nyugodtan mond el!Mit veszíthetsz?-Nézett rám,aggódó arccal.
-Hát csak..tegnap este egy denevér belegabalyodott egy ágba,és én segíteni akartam neki,de megharapott.
-És kimostad legalább a sebet?
-Igen,és utána találtam kötszert is amivel be bírtam tekerni...ő..ugye nem baj?
-Ugyan Kira..a saját otthonodban semmi sem tilos!De most gyere a fürdőszobába,hogy átcseréljük a kötést!
Ben bevezetett a fürdőbe,leültetett a wc-re,és elővette a kötszert.
-Mit gondolsz,hogy érzed magad?Tudsz majd menni hétfőn suliba?
-Igen,persze...az előbb mielőtt bejöttél volna pont erről beszélgettünk Amyvel.
-Nagyszerű!..és mióta ismered Amyt?-Tette fel a kérdést,miközben lágy mozdulatokkal tekerte be a sérült kezem.
-Hát nagyjából azóta,ami óta az eszemet tudom.Mi együtt nőttünk fel.
-Aha!Értem!Szóval Amy olyan neked mint egy..
-Testvér.-Fejeztem be Ben mondatát.
-Igen..pont ezt akartam mondani.-Nevette el magát.-Na készek is vagyunk!
-Oké, köszi!
Ben csak egy mosollyal reagált,majd visszatette a fáslit a helyére,és kisétált a helyiségből.
-Nyugodtan sétálgass,mozogj egyet,mozdulj ki!Most már ide tartozol!Ismerkedj a környezettel!-Tanácsolta,vidáman a küszöbön állva.Én csupán egy helyeslő fej rázással válaszoltam.
Így hát kimentünk Amyvel az udvarra körülnézni.Sétálgattunk a ház körül erre
arra,jobbra-balra.Csodálatos volt,hogy hirtelen a rém álomból tündérmese lett.Ahogy ott nézelődtünk Amy hirtelen a szemembe nézett,és elámult.
-Te jó Isten!
-Mi a baj?-Kérdeztem meglepve.
-A szemed..eddig barna volt..de most olyan erős zöld..vagy inkább olyan..kékes...
-Amy!Minden oké?
-Na jó gyere velem!-Ragadta meg a karom,és berángatott az előszobába,ahol egy hatalmas tükör volt a falon.Belenéztem,hát a tükörbe,és magam is alig hittem a szememnek.
-Krisztusom, Amy igazad van!Mi történik velem?Egyre fehérebb a bőröm..és világosodik a szemem színe...
-Jól van nyugodj meg!A legjobb lesz,ha alszol rá egyet,és a suli előtti napon lazítunk egy hatalmasat.
-Na jó, neked legyen igazad!

Első bejegyzés

Első fejezet

Érdekelt a misztikus dolgokban?Ha igen akkor tessék,itt van az életem története...
Tavasz volt.Hét ágra sütött a nap,a madarak csiripeltek,és a tavaszi boldogság illata szállt a levegőben.
A legjobb barátnőmmel Amyvel úgy döntöttünk,hogy sétálunk egyet.
Amyt már azóta ismerem,hogy kiraktak a nevelő otthon kapujában.Együtt nőttünk fel.Neki mondtam el az első szerelmem nevét,és első tejfogam kihullását...olyan volt nekem mint egy testvér.Hosszú barna haja,és sugárzó kék szemei voltak. Minden titkomat neki mondtam el,és ő pedig velem osztotta meg titkait.
Már két órája is lehetett,hogy a parkban csatangoltunk.Észre sem vettük a közelgő fekete felhőt,ami eső cseppek és villámok harcát hordozta magában.
Elkezdett apró szemekben cseperegni az eső.Majd öt percenként erősödött az esés,és szaporodott a cseppek száma.Futni kezdtünk.Az égbolt teljesen fekete volt a felhők miatt,és alig láttunk valamit.De addig futottunk ameddig meg nem pillantottunk egy halvány fény foltot.
-Ez az árvaház!-Mondta Amy.-Siess Kira mindjárt ott vagyunk!
Én siettem ahogy csak bírtam,de mire odaértünk,a ruhánk tisztára átázott és sáros lett.
Mrs.Helen McClan az árvaház gonosz boszorkánya volt.Mindenki utálta.Gőgös dáma kinézetével mindent,és mindenkit elriasztott maga elől..ohh és az az undorító szemölcs az orra hegyén..fúúúúj..rossz rágondolni!.
Mikor beértünk a házba akkor is ő várt minket az ajtóban.
-Már megint a két kis bajkeverő csavargó Amy és Kira...-mondta Helen öregasszonyos hangján-Reméltem is,hogy nem lesztek itt a vihar előtt...Az isten szerelmére,már tizenhat éves korotokra sem tudtok magatokról gondoskodni?!
Háát igen.Ez a hangnem pont rá vallott.Mindig is ezt csinálta.Nem tudott mást,csak lehordani az embert mindenért,ha jó,ha nem.
-Most büntetésből ti fogjátok elmosogatni mind a háromszáz koszos tányért,és addig nem fekszetek le,ameddig minden csillogni nem fog!

-Utálok árva lenni!-Mondta Amy mosogatás közben,bosszankodó hangon.-Nekünk miért nem lehet normális családunk,mint a többieknek?..Rühellem ezt a hülye Helent is,meg az ostoba parancsait,hogy takaríts fel,meg mosogass el...
Próbáltam megvigasztalni.
-Tudom Amy hidd el én sem szeretek így élni..még hogy élni,inkább kínlódni. Na..siessünk,mert mindjárt bealszok...
Végül aztán megtöröltük a víztől és mosószertől kiázott kezünket,és csendben kisétáltunk a konyhából,egyenesen a közös szobánkig.Sosem felejtem el azt a hideg éjszakát amikor a friss eső illata,az ablakon keresztül beúszott hozzánk,és a hűvös levegő testünk köré fonta magát.Nem tudtuk mivel felmelegíteni magunkat, mert csak egy-egy vékony takarót kaptunk ami jóformán annyira volt elég,mint mókusnak a dióhéj.
Fura álmot láttam aznap éjjel.Valami olyasmi volt,hogy egy családdal mentem egy mezőre,ami világos színekben pompázott...de hirtelen jött egy felhő és minden elsötétült.A felhőből kirajzolódott egy démoni arc...szemében a pokol tüze égett.Engem akart megölni,de hirtelen jött egy ember formájú lény,és
megmentett.Visszavitt a családhoz.
Reggel fejfájással ébredtem.Mivel különösnek találtam az álmomat,elmeséltem Amynek.Amikor a végére értem így szólt:
-Te rémeket látsz Kira!Ennek az álomnak semmi értelme.
-Ez akkor is furcsa...én mondom..
-De most hirtelen miért gondolod,hogy bármi jelentőssége van?
-Az a baj,hogy nem tudom...-válaszoltam sápadtan.-Egyszerűen csak van valami megérzésem...
-Hát majd elmúlik.-Mosolyodott el.
Egész reggel azon tűnődtem,hogy mi lehet a megfejtése az álmomnak,de nem tudtam rájönni.
A kávé felébresztett egy kicsit,de még mindig lehetett látni rajtam,hogy nem nagyon tudok magammal mit kezdeni.A reggeli után Helen behívott engem és Amyt az irodájába.Egy házaspár ült Helen asztala mellett egy padon.
-Hát ők azok!-Mondta Helen a párnak.
-Igen pont olyan szépek mint a képeken!-Mosolyodott el kedvesen a hölgy.
-Lányok-Folytatta Helen azzal a pocsék mű vigyorral a képén...ők itt Mr.Ben Lary és Mrs.Kelly Lary
-Jó napot!-Mondtuk Amyvel szinte egyszerre.
-Nagyon örülünk lányok!-Mondta most Ben.-Figyeljetek rám!Mi már egy pár hónapja érdeklődünk értetek.Láttunk rólatok gyermekkori fotókat,és Mrs.McClan mindent elmondott rólatok amit kell!
-Csomagoljatok!Ők fogadnak örökbe benneteket.-Szólalt meg ismét Helen.
-Nahát,komolyan?Vagyis...tényleg?-habogtam.
Ben erre elmosolyodott.
-Igen,tényleg!-Rápillantott az órájára.-Nem szeretnétek minél előbb indulni?
-De,de az jó lenne..-habogtunk tovább.
-Oké.Kell segítség?
-Nem kell segítség,köszönjük!
-Igen,megbirkózunk vele!-Helyeseltem Amy kijelentésére.
Mikor kiértünk az irodából,egymásra nézve elmosolyodtunk...talán még nevettünk is..Majd gyors léptekkel siettünk a szobánk felé.
-Ez egyszerűen hihetetlen!-Mondta Amy boldogságtól vörös arccal,miközben gyors mozdulatokkal pakolta be cuccait a bőröndjébe.
-Bizony...még én sem fogtam fel!
-Mmmm..És milyen jóképű az apuci...
-Azért ne bízd el magad Amy..
-Na most nehogy már azt mond,hogy neked nem szép!
-Hát...jó az tény,hogy szép zöld szemei vannak...
-Na látod!
-De semmi több!-Vágtam Amy szavába.-Elvégre,ő nevelő szülő,és nem pedig...más. Tudod mit inkább pakolj,és induljunk!
Amikor az utolsó ruhadarab is a helyére került,és bezárult a bőrönd,le kellett cipelni a bejárathoz.
-Na lányok indulásra készek vagytok?-Kérdezte Kelly bájos mosollyal.
-Igen persze mehetünk!-Helyeseltünk.
-Akkor gyertek!Segítek a csomagokkal!-Mondta Ben.
Akkor indulás előtt,még elköszöntünk attól a hülye ku...vagyis Helentől,és útnak indultunk.
Útközben sokat beszélgettünk a Lary házaspárral.
Megtudtuk,hogy nekik volt egy fiuk,de a születésekor komplikációk léptek fel.A nyakára tekeredett a köldök zsinór,és a baba megfulladt.Majd ennek a tetejében még aznap kiderült,hogy Kelly méhét ki kell operálni,mert a baba megsértette a méh falat,és ha nem távolítják el rögtön akkor meghalhat.Ebben a döntésben nagy szerepet játszott az a tény is,hogy ha Kellyt megműtik,akkor soha nem születhet gyermeke.
-De ha annyira szerettek volna egy babát,akkor miért nem egy újszülöttet fogadtak örökbe?-Tette fel kíváncsian a kérdést Amy.
-Hát,mert..-merengett el a kérdésen Kelly.-Mert mi nagyon sokat dolgozunk mostanában Bennel,és nem akartuk,hogy úgy nőjön fel a saját gyerekünk,hogy közben alig vagyunk vele..Ti pedig már talpraesett nagylányok vagytok.
-Értem!
-Na megérkeztünk!-Mondta Ben a maga kedves,lágy hangján.
-Apám...mekkora kéró!-Jelentette ki Amy nagyra tátott szájjal.
Hát bizony nem hiába ámuldozott!A ház,jobban mondva kastély,egy hatalmas udvaron terült el.
Amikor kiszálltunk az autóból kitettük a bőröndöket a kapuhoz.
-Hadjátok csak itt a kofferokat!-Szólt Ben.-Majd Ivan beviszi őket a szobáitokba.
-Ki az az Ivan?-Kérdeztem.
-Ivan az inasunk.Szép szál legény!-Felelt csábos mosollyal Ben.
-Hát jó gyertek lányok,körbevezetünk titeket!-Szólalt meg hirtelen Kelly.
Első utunk a hatalmas olimpiai medencéhez vezetett,ami olyan gyönyörűen verte vissza a nap fényét,akár a tenger.Ben még azt is elmondta,hogy itt nagy úszóversenyek szoktak lenni parádés ünnepséggel kísérve.De nem a medence volt az egyetlen oka annak amiért tátva maradt a szánk,mert volt még itt tenisz,-kosárlabda,-és golfpálya is.Hihetetlen volt,hogy egy olyan ház amilyet eddig csak a tévében láttunk most itt van előttünk,és két laktalan szobával arra vár,hogy beköltözzünk.Az körbevezetés utolsó része a két tágas szoba volt...de ez volt még csak a java!Amy szobája közvetlenül az enyém mellett volt.Az ajtóval szembeni falon egy hatalmas ablak volt,amit csak segítséggel tudtam kinyitni.Az ablak bal oldalán pedig egy hatalmas francia ágy feküdt.
Nem is tudtuk,hogy életünk mennyire meg fog változni...